Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Természettudomány - BEND A László ifj.: A baltavári pontuskori csonttelep situsa

173 A folyómederben kavicszsákok csak az egykori bögék helyén találhatók, egyes kavicszsinórok a sodorvonal mentén helyezkedtek el; különben a meder fenekén finom folyami homok képez üledéket. A homok részben messze vidékről származó, csillámdús, részben pedig a homokkőpadok málladéka. Az utóbbi sok szennyeződést tartalmaz (így meszet, vasat, szenes dolgokat), vagy erősen humuszos s az erős csíkozást ez okozza. A bögék (teknők) fenekén a mész nagy konglomerát tömböket alkot, ezekbe ágyazva találtuk a csontokat, melyeket csak a legnagyobb óvatossággal tudtunk megmenteni. Nagyban segítségünkre voltak Carter egyiptomi tapasztalatai e téren. A zátony előtt 10 méternyire a sodorvonal hármas elágazást mutat. Ebből két ág a zátonyt fogja közre, egy pedig mintegy 3.20 m. mély vízesés után szűk oldalcanonban folytatja útját. Ez az ág mélyen bevájta medrét a homokkőréteget alátámasztó meszes rétegsorú fekübe. A csontok elhelyezkedése a viz- és hordalékmozgások törvényeinek hódol. A kisebb terjedelmű, üreges csontok a partok mentén helyezkedtek el, mert egyrészt fajsúlyuk, másrészt üreges voltuk miatt a csendesebb viz is birja szállítani őket. De helyzetükből látjuk, hogy nem nyugodtan ülepedtek le, hanem a vizszálak egyenetlen lökései folytán ezerszilánkú törött felületükkel fúródtak a mély, puha iszapba. A nagyobb darabok a sodorvonal mentén rakódtak le. Hogy ezeken is láthatók az ütődések által keletkezett törések nyomai, azaz ilyen nagyobb hordalékokra érvényes ugrálásszerü mozgásnak következménye egyrészt, másrészt pedig a fenéken elhelyezkedő nagyobb kődarabokhoz hozzáütődve sérültek meg. Ilyesformán a csontok elhelyezkedéséből rekonstruálható volt a meder hajdani alakja. S mikor ezen talált csontokat felrakjuk a térképre a nekik megfelelő helyre, azt láthatjuk, hogy az egyenlő fajsúlyú, illetőleg egynemű csontok zsinórok alakjában helyezkedtek el. A legnagyobb csontdarabok és a nagyemlősök maradványai a vízesést követő bögében találtak nyugalomra a kb. 70 cm.-es mély iszapban. A bögét, mely a tudománynak annyi érdekes s értékes darabot adott, Sinus Rohringeri névvel jelöltem meg Rohringer Sándor, a legnagyobb magyar vízépítő mérnök, műegyetemi tanár, mélyen tisztelt Professzorom iránt érzett tiszteletem és hálám jeléül. Ezenkívül még az árterületen is találhatunk csontokat, melyek leginkább a bögék mélypontjai felé helyezkednek el. Ezek leginkább a Mesopithecus, Hyaena, Hipparion és Sus fajokat tartalmazzák.