Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

38 a Kabhegy alján. Fehérkőárok Herend és Bakonybél között. — «Dornyay Bélá Bakonyi Turista Kalauz (sajtó alatt). Rátót mellett is van Fenyős dűlőnév (Römer, A Bakony, 1860, 9) és Herend mellett a Taxus termőhelye alatt húzódó tiszaaljai völgy elnevezés is figyelemre méltó körülmény az őshonosság kérdésénél. — 50Heinricher Mitt. Nat. Ver. Steierm. 1888; Hay. Verh. z. b. Ges. Wien, 1908, Pflgeogr. Steierm, 1923, 126. A Gentiana tergestina is lényegében csak átalakult alpesi elem. — sia területnek még olyan kevéssé tipusos és a kultúrától átalakított részén is, mint Szombathely vidékén, a kisebb alakokat nem tekintve, 18-féle vadszeder van. 52a Jáv. Magy. Flórájában uj gyanánt leirt többi bakonyi Rubus jelentősége jóval kisebb. — 53Prinz Gyula, Magyarorsz. földrajza, 1914, 65. — 5<Utt gróf Ambrózy-Migazzi István közlése szerint. — 55Hay. Pflgeogr. Steierm. 162. — 1925. IX. 7-én véletlenül éppen tanuja voltam, amikor a Weizklamm patakja érett terméssel kitépett Peltariákat görgetett. — 56Boros, MBL. 1924: A drávabalparti sikság flór. alapvonásai. — 57Hay. ÖBZ. 1913, nr. 7 (Bemerkg. zur entwicklungsgesch. Pflanzengeogr, Ungarns). — 58Másutt is (Tessin) a gesztenyések kisérő növénye (Furrer, Pflgeogr. d. Schweiz, 1923, 127). — 59A Poa Chaixii Vili. gróf Ambrózy-Migazzi István tanai parkjába ezzel szembén más módon juthatott, mert ez a faj Alsó-Ausztriában is csak a rappoftenkircheni parkban, de nem vadon fordul elő. — öoA Veronicc spuria, Adenophora, Veratrum nigrum. Senecio canipester előfordulása, a Prunus fruticosa, Clematis recta gyakorisába, kapcsolatban azzal a ténnyel, hogy "e fajok némelyike itt éri el elterjedésének nyugati határát, a podolikus flórának egykori, valószínűleg nem csupán keletről, hanem a Morvamezőn keresztül észak felől bekövetkezett előretörésére mutat. Összefoglalás. Vasvármegye őskőzethegysége (norikum) a steyer subalpinus flórához csatlakozik, mint annak több tekintetben különálló tagja. A megye keleti sikságát az ostffyasszonyfai dombokig a pannonikus flóra boritja, mellyel mint délsteyer-horvát pannomkummal a megyétől délre találkozunk csak újból. A megye többi része a grázi medencével és a zalai dombvidékkel mint praenorikumi flórasáv átmenet a norikum és a délsteyer-horvát silvosopannonikum között. A pannonikus flórának u. n. silvoso- és saxoso-pannonikus része nem ' egvébb, mint a harmadkorvégi flóra autochthon maradványa, mely a vele közvetlenül kapcsolatos illyrikus- (karszt-)flórától a déli (melegségkedvelő) elemek kisebb számával és abban különbözik, hogy a diluvium folyamán eleinte északi (hűvösebb klimát kedvelő), majd pedig steppe-elemeket vett fel magába. A harmadkorvégi flóra maradványaival a pannonikus flóra jelenlegi összefüggő elterjedésén kivül js találkozunk, mint pl. a vasmegyei norikum szerpentinjén és az u. n. praenorikumi flóraszigeteken. Ezek s az ezekhez hasonló flóraszigetek növényzete, valamint a G-leisdorf mellől, tehát a gesztenye jelenlegi elterjedésének egyik határpontjáról késői harmadkori rétegekből kimutatott Castanea bizonyítják, hogy ha a harmadkorvégi flóra kényesebb elemei lassan ki is pusztultak, e flórának egy része a jégáraktól nem érintett helyeken a jégkorszakon keresztül is fenn birta magát tartani. Hogy a jégkorszakot megszakitó melegebb időszakok e flórában minő változásokat okoztak, arra a jégáraktól nem érintett területen eddigi ismereteink kézzelfogható adatokat nem nyújtanak.