Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

39 A pannonikus síkságok (stepposopannonikum) flóráját eleinte az erdős és lápos állapot jellemezte s ennek diluviális nyomaival a Vasmegye keleti részén húzódó síkságon is találkozunk. Az egykori tengermeder fokozatos kiszáradásával flórájuk a környező hegyekről (harmadkorvégi elemek), az északnémet síkságról (balti elemek) és keletről (a voltaképeni steppe-elemek) rekrutálódott. Az edős és lápos állapotot őrzi még fővonásaiban a praenorikurn, mely déli elemeit a steyer-horvát pannonikumból, a praenorikurn északi határán fenmaradt flóraszigetekről és a Bakonyból kapta. Ősi (a harmadkor végéig visszanyúló) jelleget a déli elemek előfordulása a praenorikumban csak egyes szigetszerű pontokon mutat. Általában a praenorikurn alacsonyabb vidékeink postdiluviális képét tükrözi, amit az is mutat, hogy a keleti (steppe)-elemek szerepe flórájának összetételében elenyésző. A praenorikumnak mint egységes jellemű flóratagnak megkülönböztetése lényegesen másként mutatja számos növényfajnak elterjedését. Igy a Fraxinus Ornus, Cotinus, Tilia tomentosa sat. északi határvonalát nem vonhatjuk a praenotikum területén keresztül, hanem a délsteyer-horvát és bakonyi termőhelyeket csak a praenorikurn déli határainak megkerülésével kapcsolhatjuk össze. A Quercas Cerris és Qu. lanuginosa elterjedését is másként látjuk, mint eddigi erdészeti térképeinken: ezeknek a praenorikurn nyugati határán és a norikum területén való szigetszerű előfordulása ugyanis kivül esik e fajok kompakt terjedésének határvonalán. Az itt kifejtettek ismereteink jelenlegi állásán alapulnak. A kutatás terén azonban megállás nincsen és még Vasmegyének is vannak vidékei, melyek botanikai szempontból igen kevéssé ismertek, igy a Kemenesalja északi része és a sopron-vasmegyei határvidék. A nyugatmagyarországi és steyer bazalthegyek, a vasmegyei é3 steyer szerpentinhegyek flórájának összehasonlitó tanulmányozása is érdekes eredményekre vezetne. Flóránk múltjára nézve azonban a legértékesebb adatokat a vasmegyei barnaszenek Hollendonner által megkezdett vizsgálatától, a villámosi völgy harmadkori phytopalaentologiai anyagának feldolgozásától és a lápvizsgálatok hazai kifejlődésétől várhatjuk. [Ezt a dolgozatot a Kir. Magy. Természettudományi Társulat növénytani szakosztályának 1925 április 8-án tartott ülésében előterjesztette dr. Jávor ka Sándor. Az előadás után dr. Mágócsy-Dietz Sándor, a szakosztály tb. elnökének javaslatára a társulat a munka kiadhatása érdekében átiratot intézett a Vasvármegyei Kulturegyesülethez. (Bot. Közi. XXII. kötet, 1924-1925, 155-156. o.) s a szakosztály elnöke, dr. Moesz Gusztáv ezúton fejezi ki a szakosztály köszönetét mindazoknak, akik a munka gyors megjelenését lehetővé tették.]