Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
31 flórájában a Silene annulata és linicola, Vasmegyében a Scandix pecten Veneris, Lepidium graminifolium, Bifora, Veronica acinifolia, Lathyrus Nissolia, Legouzia, Vogelia, Silene gallica, mely utóbbi ilyen módon a praenorikumon tul a vasmegyei norikumba, sőt a Wechselig eljutott, a Moenchia, melv a praenorikumnak egyik legelterjedtebb növénye s a Malva Alcea. Más növényeknél a szétszórt, de azért összefüggést mutató, egymástól nem nagyon távol eső termőhelyek jelzik a terjedésnek észak felé vezető útját. így az Euphorbia platyphyllos a steyer és vasmegyei praenorikumban elterjedt; az E. villosa Steyerországban messzebbre (Fürstenfeld) jutott fel, mint Vasmegyében (Oriszentpéter vidéke); az E. polychroma Steyerországban a déli flórahatártól északra csak Gleichenberg bazaltján» Vasmegyében-a pannonikum területén kivül csak a praenorikumi flóraszigeten fordul elő, a vasvári járásban való előfordulása pedig már a csertölgy vonulatával s a Bakonnyal függ össze, vasmegyei előfordulása tehát nem kapcsolódik bele elterjedésének déli területébe. A Lonicera Caprifolium (Muraszombat), Pulmonaria angustifolia (a kőszegi hegyvidékig), Dianthus barbatus (Fürstenfeld, Kőszeg), Genista nervata (Őriszentpéterig), Peucedanum carvifolium. (a steyer és vasmegyei norikumig) Genista sagittalis (a magasabb subalpinumig) jellemző tipusai a déli területükkel összefüggően észak felé terjedt fajoknak, habár a Pulmonaria angustifolia-nak a kőszegi erdőkben való nagy elterjedtsége és gyakorisága azt a lehetőséget is megengedi, hogy ez a faj nem csupán délről terjedt észak felé, hanem a praenorikumi flóraszigetről is kisugárzott s ugyanez áll a Genista sagittalis-rn, is. A Tamus Steyerországban legészakibb két termőhelyére (Marburg, Radkersburg) Dél-Steyerországból, Vasmegyébe azonban (Katafa, Telekes 5 4) a Bakony felől jutott. A Lathyrus montanus Steyerországban felhatol Radkersburg, Deutsch-Landsberg és Wildon-ig, Vasmegyében azonban csak a kőszegi flóraszigeten fordul elő. A déli növények egy része tehát (a múltban való elterjedést és ennek izolált maradványait nem tekintve) jelenleg Steyerországban magasabbra hatol, mint Vasmegyében, ami természetszerűleg összefügg azzal a ténnyel, hogy a délsteyer-horvát flórahatár vonala a magyar birodalom területét érintve Vasmegyétől a Dráva folyásával párhuzamosan eltávolodik. Nedvességkedvelő déli növények részére (Succisella inflexa, Fritillaria Meleagris, Spiranthes spirális) a praenorikum sok kisebb-nagyobb folyóvizének melléke, végül a Rába széles völgye szolgáltatta a vándorutat észak felé: a Fritillaria részére (Ikervárig, a Spiranthes részére Szelestéig, a Succisella részére fel a Hanságig. Különös figyelmet érdemelnek azok az esetek, amikor a déli fajok disiunctivus elterjedéssel területünk két részén oszlanak meg. Steyerországban ilyenek a Fumana, Linum flavum, Thalictrum pseudominus, Anemone silvestris, Helleborus dumetorum, Potentilla arenaria, Viola cyanea, Tu-
