Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
32 nica, lsopyrum, Erythronium, Peltaria. Ezeknek egyik elterjede'si centruma Dél-Steyerország, másik a praenorikum északi határa, ezek a fajok tehát a praenorikumba részint dél felől, részint észak felől juthattak. A Tunica, mely Vasmegyébe (Muraszombat) és Steyerországba (Radkersbnrg, Gleichenberg) dél felől jutott, a Graz körüli mészhegyekről szállott le Graztól délre a Mura völgyébe. Egyes fajok a steyer praenorikum északi határáról nem vagy alig terjednek dél felé (Thalictrum pseudominus, Anemone silvestris,) mig mások (Potentilla arenaria, Peltaria, Helleborus dumetorum) észak felől is Dagyobb terjedést mutatnak, sőt a Helleborusnál, mely a Murával egészen Radkersburgig leszállt, a két terület már majdnem összefolyik, mindazonáltal az elterjedés két centruma (Bachergebirge, Graz környéke) ma is még tisztán felismerhető. Vasmegye szempontjából a felsoroltak között legfontosabb a Peltaria, mely Dél-Steyerországban ritka, Graz körül a flóraszigetek több pontján fordul elő s mely vasmegyei két termőhelyére (Szentgotthárd, Körmend) Steyerországból jutott. Mindkét vasmegyei termőhelyén a Rába partján él s mivel legközelebbi termőhelye a Weizer Klamm, a Weiz patak pedig a Rábába ömlik, valószínű, hogy Vasmegyébe éppen a Weizer Klamm-ból jutott, olyan helyről, ahol ennek a déli fajnak fenmaradása a harmadkorra vezethető vissza 5 5. Feltűnő a steyer praenorikumban a Viburnum Lantana, Ligustrum vulgare, és Lonicera Xylosteum nagy elterjedtsége is, aminek magyarázata szintén a két irányból (északról és délről) való terjedés s az a körülmény lehet, hogy ezek a fajok a madarak révén könnyebben terjednek, mint más fajok és igy a két irányból területük hamarább olvadt egybe. Ezt a magyarázatot támogatja az is, hogy Vasmegyében a Lonicera Xylosteum-ot vadon nem ismerjük s a Viburnum Lantana is ritka. Vasmegyében a norikumból való terjedés példái a Crocus albiflorus, mely Rőtre az osztrák hegyvidékről (Kirschlag és Kőpatak vidékéről) jutott; a Helleborus dumetorum, melynek terjedése Rohonczról Szombathelyig lépésről lépésre követhető; az Ornithogalum sphaerocarpum Kőszegről és Czákról terjedt tova a Gyöngyös mentén s az Omphalodes scorpioides vasmegyei termőhelyeinek (Sorok mente, Perenye) összefüggése szintén a kőszegi flóraszigetre utal, habár ott e faj termőhelyét nem is ismerjük. A kőszegi flórasziget kisugárzását a Velem felől Perenyéig húzódó alacsony dombokon (Castanea, Prunus fruticosa, Pulsatilla) s egy másik irányban, Tömörd és Acsád felé Szelestéig megfigyelhetjük. Tömördön Castanea, Iris variegata, Acsádon Castanea, Pulsatilla grandis, nigricans, Pulmonaria angustifolia. Szelestén Baich Mihály báró parkjában egy kb. 80 esztendős castanetum áll. Ennek flórája Pulmonaria angustifolia, Crepis praemorsa, Cirsium pannonicum, Orchis purpurea etc.-val teljesen a kőszegi castanetumok flóráját tükrözi.
