Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

12 nak lesz része, mely a Kárpátok déli lejtőit, a Magyar Középhegységet, a baranyai hegyvidéket s az északnyugati Balkánt borítja s röviden pannonikus erdővidék vagy silvosopannonikum néven különböztethető meg az Alföld flórájától, a stepposopannonikumtól. Hozzáfűzhetjük ehhez a megállapításhoz azt, hogy különösen a Magyar Középhegység dolomit-, mész és bazalthegyein a silvosopannonikus flórát jellegzetes, főleg karszt-és mediterraneus-elemekben gazdag saxosopannonikus sziklai flóra élénkíti és hogy a silvosopannonikus flóra területének bennünket e tanulmány keretében közelebbről érdeklő részei, a Kárpátok déli pereme, a Magyar Középhegység, a Mecsek és a steyer-horvát terület flórája csak fokozatokban tér el egymástól, lényeges vonásaiban azonban megegyező. így a délsteyer és horvát flórában Quercus lanuginosa, Cerris, Fraxinus Ornus, Ostrya, Cotinus, Acer obtusalum, Tilia tomentosa-v&\ találkozunk, a Bakonyban ezek közül már elmaradt az Ostrya, Acer, Tilia, végül a Kárpátok déli peremén e fák közül már csak a két tölgy alkot összefüggő láncolatot, mig egyes faj (Cotinus) izolált termőhelyről ismeretes. Ennek a megállapításnak nagy jelentősége van a következő okokból: Eddig azt. a flórát, mely a Dunántulhoz dél felől csatlakozott, az illyrikus flóra (Borbás) vagy illyrikus átmeneti flóra (Gombocz) nevével volt szokás jelelni. Az illyrikus flóra északi határát azonban már Beck G. (Veg. verh. d. illyr. Länder, 1901) a Szávánál vonta meg és az ettől északra a Kárpátok déli pereméig terjedő flóra eltérő jellege mindjárt nyilvánvalóvá lesz, ha a flóra elemeit összehasonlítjuk egymással. így, ha a Karszterdő elemeit tekintjük, a C'arpinus duinensis, Acer monspessulanum, Juniperus Oxycedrus, Pistacia,Rhamnus fallax, Coronilla emeroides, Cytisus rameniaceus, Helleborus multifidus, Freyera, Aristolochia paliida, Cyclamen repandum, Omphalodes verna sat. mindjárt szembeszökővé teszik a különbséget. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ez a különbség nem abszolutus jellegű, mert hiszen a silvosopannonikus flóra elemeinek túlnyomó része az illyrikus flórával közös ugy, hogy a silvosopannonikus flóra is végeredményben nem egyéb, mint az illyrikus flóra északibb tagja, mely a Kárpátok déli pereméig terjedő vonulatában déli fajainak számából és tömegéből egyre veszít, azonban még legészakibb termőhelyein sem nélkülözi a karszt-, sőt mediterraneus elemeket, aminek bizonyítására elég itt a Cotinus, Hacquetia, lonorchis előfordulásaira, a Kis-Kárpátok keleti lejtőinek és a nyitrai Zoborhegynek flórájára hivatkozni. De viszoot az illyrikus flóra sem más, mint a mediterraneus flóra északibb tagja, mely lombhullató erdőövével az örökzöld mediterraneumot észak felöl beszegi. Hayek nagy érdeme, hogy erre az összefüggésre nyomatékosan rámutatott (Pontische und pannonische Flora: OeBZ. 1923, 231—235) s hangsúlyozta, hogy a pannonikus erdővidék vagy silvosopannonikum