Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

13 flórája nem egyéb, mint a harmadkorvégi lombhullató erdőövnek a jégkorszakok által állandóságában és összetételében többé-kevésbbé megzavart, de autochthon- maradványa, mely a fejlődés egy későbbi stádiumában keleti-, steppe-elemeket is vett fel magába. A silvosopannonikum itt volt már a harmadkor végén; a stepposopannonikum későbbi fejlődés eredménye. Szükséges volt ezzel a ténnyel és ezekkel a viszonyokkal részletesebben foglalkoznunk, mert csak ennek a fejlődéstörténeti szempontnak segítségével érthetjük meg a sopron-ostffyasszonyfa-keszthelyi határterület flórájának változatos és heterogenus összetételét s annak a pannonikus flórának jellemét, melyhez Vasvármegye keleti siksága tartozik. » Dél felöl a pannonikus flóra nem éri el a vármegye határát, mert a windischgraz-luttenbergi határvonal a Murától és Drávától délre halad tovább. 'Az ujabb idevágó irodalomból 1. Himmelbaur, Verh, z. b. Ges. 1922, (162), — 2|<öztük típusos nyugati alakok is, mnit a R. Lejeunii ssp. soproniensis és a RhamnifoHi csoport egy tagja is. — 3A törpe buzogányt 8 éves koromban bőven láttam Czelldömölk és Merse között egy lápos réten, melyet azóta felszántottak. E faj ma már a Borbás-közölte helyen sincsen, de a Marcal középső folyásánál volt előfordulása analogus a Primula farinosa előfordulásával a Marcal felső folyásánál s a Marcal völgyének korábbi flórájára enged következtetést. — 4A Ságh-hegyen. — 51914-ben Felsőőr mellett útszéli árokban is volt néhány behurcolt tő. — 6E tölgyfajon kivül emiitett többi faj a kőszegi flóraszigeten sem fordul elő. A Qu. lanug a vasm. pannonikumban apró, sterilis cserje, Kőszegen fruktifikáló fa. — ?Ma már aligha. — «MBL., 1923,45. Wierzbicki-ék adatait az ujabb kutatások mindig csak megerősítették. — ^Hayek Pflgeogr. Steierm. 112. — lOMBL. 1924. 60. • • III. Praenorikum. 1. Általános jellemzés. Az eddigi fejtegetések során elkülönitettük a megye geológiailag legrégibb és legifjabb részét: az őspalahegységet mint norikumot, a Kemenesalja síkságát mint a pannonikus flóra tagját. A megye területének megmaradt része geologiailag szintén teljesen homogenus alakulat. Attól a határvonaltól ugyanis, melyet Hayek a steyer subalpinum alsó határa gyanánt kijelel s mely voltaképen a harmadkori magyar beltenger Öblét képező grázi medencét öleli körül, harmadkori kavics-és agyaglerakodásnak széles sávja nyomul Magyarország felé, betölti Vasvármegyének a Norikum és Pannonikum területén kivül eső egész részét és felöleli Zalamegye szomszédos dombvidékét. Tájképileg is homogenus terület. Altalánosságban egyhangú, kis részleteiben rendkívül változatos. Az alacsony, Vasmegyében átlag 2-300 m magas agyag és kavicsdombokat az Alpesekből lesiető vizek szeszélye össze-vissza szeldelte s a terület csak Vasmegye északi részében és Nagykanizsán túl laposodik el. E határokon belül mindig ugyanazt a képet találjuk: kanyargó vagy hosszanti völgyek között húzódó dombsorokat