Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

8 ridis felé hajlik. Felsorolása itt nem azt jelenti, hogy ezt a valószínűleg fiatalabb fajt ebben a formájában harmadkori reliktumnak tekintjük, hanem csak azt, hogy a H. dumetorum, viridis etc. közös őse vagy elődei már a harmadkor végén itt él­tek. V. ö. Fritsch, ÖBZ., 1922, 201. — 22Die xeroth. Pflrelikte i. d. Ostalpen, Verh. z. b Ges. 1908,317.—23Steyerországban hiányzik. — 24Erd. jel. fák és cser­jék, 19Í3, 103. — 25A megye északi részében a csertölgy a Rába balpartján is elő­fordul (Porpác, Szelestej, de ennek az előfordulásnak őshonossága és Sopronme­gyével való kapcsolata további vizsgálatot igényel. A norikummal azonban ezek a termőhelyek sem függenek össze. II. Pannoniknm. Borbás flóratérképe mutatja, de már Kor­ner óta ismert tény, hogy a Kis-Alföld flórája nem áll meg az ország­határnál, hauem behatol a bécsi medencébe s legtávolabbi előőrsei Krems és Scheibbs vidékén állanak. 1 A Dunántul északi részében ezért a keleti és nyugati flóra határvonalát hiába keressük s Borbás flóraválasztóvo­nala felső részében oly területet szel át, melynek flórája eis et trans homogenus. Van azonban a Dunántulnak 3 pontja, melyen a pannonikus flórát még teljes díszében találjuk, de ahol ez a flóra egyúttal mintegy varázs­ütésre megáll: Sopron, Ostffyasszonyfa és a gyenesdiási mészdombok Keszthely mellett. Sopron mellett a Dudlesz-erdő és bécsi dombok meszes kopár lej­tőin Chrysopogon Gryllus, Stipa capillata, Ioannis, Silene Otites, Mi­nuartia fasciculata, Helianthemum canum, Fumana procumbens, Cam­panula sibirica, Teucrium montanum, Onobrychis arenaria, Dorycnium germanicum, molyhos tölgy és cser-erdőben Centaurea síricta, Inula en­sifolia, salicina és hybridjük, Melampyrum eristatum, Erysimum erysi­moides, Galium pycnotrichum, Rubus discolor. Vicia cassubica, Lonice­ra Xylosteum él. Szemben e dombokkal, a soproni völgy déli oldalának kristályos közetekből felépített hegyein már egészen más flórával talál­kozunk s ha közvetlenül Sopron körül az erdők képét a kultúra már nagyon meg is változtatta, a Castanea, Quercus sessilis és Fagus övei­nek egymásra következése ma is megállapítható s a lejtőket elborító Calluna és Vaccinium Myrtillus, a Cyelamen gyakorisága, a változatos Rubus-űóra, 2 az irtások Deschampsia caespitosá-jn és Veratrum album­a elárulják, hogy már a norikum területén járunk. Ostffyasszonyfát most nem Asphodelus albus-a révén említjük, melynek beláthatatlan serege felsőbüki Nagy György csertölgyesében a mai Magyarországnak kétségtelenül legszebb természeti disze (e vonatko­zásban Ostffyasszonyfáról később lesz szó), hanem azért, mert itt álla­nak kelet felé a megyében az utolsó összefüggő callunetumok, de itt ál­lanak egyúttal utolsó elemei annak a flórának is, mely a Kemenesalján s különösen annak Ságh-hegyén mint jellegzetes „magyarföldi flóra" díszlik. A Kemenesalja síkságának pannonikus fajai (Rumex stenophyllus,

Next

/
Oldalképek
Tartalom