Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
7 Emellett a feltevés mellett szól a szerpentin saját flórája is (Asplenium Forsteri, A. adulterinum), melynek magas geologiai kora nem kétséges s a hosszú fejlődés mellett szól a Veronica Velenovskyi is, ez a délkeleti faj, melynek északnyugati irányban előretolt, izolált termőhelyét ugyancsak Borostyánkön találjuk. i Pflgeogr. Steierm. 179. — 2A következő felsorolásokban a zárójelben levő nevek nem synonymont, hanem a fajnak Vasvármegyében termő eltérését, vagy —I—jellel azt az eltérést jelzik, mely a typüson kivül Vasmegyében még előfordul. 3A Valerina montana y^tripteris Waisb. ugyanez a faj. — 4A felsőőri lápon őszi alakja, a var. ramosum Peterm. is terem. — sß orb. Vasm. fl. 259; Hayek Pflgeogr. St. 28; Neumayer Verh. z. b. Ges. 1923 (213). — óFelsőőr mellett is. 7Az ausztriai és steyer növény sem a typus, hanem a Th. silvestre Jord. Ezzel \alósziniileg azonos a Th. demissorum Borb. A Th. stenopetalum szép eltérése a f. rubictindum: petalis et calyce purpureolilacinis, inflorescentiae axi, pedunculis et fructibus atropurpureis (Borostyánkő), dum in typo Th. stenopetali flores initio albi serius in colorem dilute lilacinum abeunt, calyx virescens, inflorescentiae axis> pedunculi et fructus virides. —• sA Vasmegyében termő alakok az A. acutangula Bus., alpestris Schm., pastoralis Bu&. és az A. hybrida genuinus (Briq.) alakja. 9AIul molyhosabb leveleivel többnyire már a P. canencens felé hajlik. — >oa borostyánkő-vidéki növény. — "5. Serpentini (S. spathulifolius Waisb.) e mte Steinstückl ad Borostyánkő capitulis brunneis S. aurantiacum refert, sed distinguitur ligulis flavis, foliis dense arachnoideotomentosis, argutius dentatis. — 1 2A szerpentintalaj jelentőségét szépen lehetett 1919 hideg tavaszán megfigyelni, amikor május elején az Irottkőtől kezdve az egész hegygerinc virágtalan volt s csak egyes Thhispi btenopetalum jelezte itt-ott a tavasz ébredését, a szerpentintalajon ellenben a Chamaebuxus, Potmtilla alba, Serpentini, Polygala amara, Thlaspi stenopetalum és goesingense ezernyi virága üdvözölt —'3Az egyik velemi kőfejtőben cseppkőkópződés is látható és a Kalaposkő lejtőjén, Végh Gyula birtokán egy kis meszes-forrás fölött az Asplenium viride szépen fejlett töveit fedezte fel gróf Ambrózy-Migazzilstván.— , 4rA. montanum Vasm.-ben nincsen. — , 5Sopronmegye flórájának kétségtelenül nevezetes pontja a lánzséri várrom környéke (632 m), ahol a legszebb alpesi fenyvesekkel vetekedő Abies alba-őserdő mellett Phegopteris polyp , Dentaria e.nneaph., bulbif., Aruncus, Senecio rup. Doronicum austr., Lysimachia nem., Galium rotundif., Pirola chlor., rotundif., minor, secunda, Sorbus Aria, aucuparia és e kettő hybridje él, de ahol a várhegyen Quercus Cerris, Primula canescens, Anthemis tinctoria, Libanotis montana, Asperula galioides-t találunk. A várkörben élő öreg Pirus nivalis-ok bizonyára régi ültetés maradványai, de fel kell említeni, hogy e fajjal és kétségtelen leszármazottjaival a kőszeg-rohonci gyümölcsösökben is mindenütt találkozunk. — '^Sopronm. fl. 38 — ^Bármennyi népnek volt is országútja a vármegye s bármily nagyjelentőségű volt is itt a bronz- és vaskori kultura, a lakosság nem volt sürii s erre utal a Deserta Boiorum elnevezés is (Sc hőn v isner, Antiqu. Sabar.) —'8Be ck G, Veg.-verh. d. illyr. Länder, 1901. 466.; Üb. die Bedeutung d. Karstflora i. d. Entwicklung d. Ostalpen in Rés. scientif. du Congres internat. de Bot, Wien, 1906, 174-178; Hayek Pflgeogr. Steierm.' 135. — isßrockm ann-Jeros ch, Gesch. u. Herkunft d. Schweiz. Alpenfl., 1903, 66. A Buxus ujabban ismét megtalált steyeri lelőhelyéről: Verh. z. b. Ges. 1923 (221). Kétségtelenül a fajoknak ebbe a kategóriájába tartozik a Hedera és Vinco minor is. — 20 itt a Helleborus nridis is nagyon megközelíti az országhatárt 2' A vasmegyei H. dumetorum fogazottsága többnyire szabálytalan s ezzel a H. vi.
