Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)

megyékben negyvennégy birtok tartozik.

1 Ezen birtokokat csak részben művelte az apátság saját jobbágyai által. Nagy részüket, kivált a Dunán innen fekvő birtokokat, az apátságnak praediális nemesei birták. Ezeknek jogi viszonyai tüzetesebb fejtegetést érdemelnek. A SZEKSZÁRDI APÁTSÁG FŐBB BIRTOKAINAK TÉRKÉPE. VIII. mim KÖZÉPKORI társadalom nem volt általános érvényű szabályok I szerint tagozva. A különleges viszonyok hatása alatt, a legváltozatosabb alakulásokkal és alig szembetűnő átmenetekkel találkozunk. — Miként a főrendek osztályát a köznemességtől nehezen észrevehető válaszfal különíti el, úgy a nem-nemes néposztályok számos rétegeit egymástól szabatosan megkülönböztetni nem könnyű föladat. 1 Ezeket az 1703. június 21-iki királyi oklevél a következő rendben sorolja föl : Szekszárd, Csathár, Szent-Miklós alias Uj-Palánk, Zerdahely, Ikche, Kövesd, Adács, Báth, Hydas, Malonta, Aonga (?) Nyamad, Ócsény, Aszszonfa , Ebes, Almás, Ságh, Moragy, Nádasd, Berekal, Széplak, Ebessi, Hetén, Kisfadt, Csőkefa, Kozár, Mezős, Feiérviz, Györké, Tolesset (?), Bech, Ethen, Nék, Murád (?), Kékut , Mányok , Bonyhád, Fájsz, Malomér, Zathmár, Bátthya, Agárd, Gerche, Garab. (Az oklevél az orsz. levéltár kincstári osztályában).