Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)
VILMOS apát, a ki 1074-ben állott a monostor élén, és a kit a krónika «latinus» vagyis olasz származásúnak mond. Annyi bizonyos, hogy az alapítónak családjához benső ragaszkodással viseltetett, a melyet válságos körülmények közepett bizonyított be. SALAMON király, gonosz tanácsosok által sugalmazva, ellenséges érzületet táplált Béla király fiai : GEJZA, LÁSZLÓ és LAMBERT berezegek ellen. Egy alkalommal, 1074-ben, Tolnamegye területén táborozva, 1 a közel szekszárdi monostort is fölkereste, hogy ott ajtatosságát végezze. Rosz szelleme, Vid, és társai e szent helyen sem engedtek lelkének nyugalmat. A templomban, a vecsenrye után, megjelentek előtte, hogy őt a herczegek ellen nyilt háború megindítására bírják. Gondolja meg — így szóltak hozzá — hogy a háború elkerülhetetlen ; ha ő nem indítja meg, a vezérek fogják megkezdeni. Támadásra a jelen időpont a legalkalmasabb ; mert ha László és Lambert Orosz- és Lengyelországból a segélyiyel megérkeznek, nehéz lesz velők megmérkőzni ; most pedig az Ingvány erdőben gondtalanul vadászó Gejzát könnyű volna az éj homályában meglepni, hatalmába ejteni, és szemeit kitolva veszélytelenné tenni ; ennek hírére azután testvérei sem merészelnek az országba jönni. A király habozott, és gondolkodási időt kért. E tanácskozásnak láttatlanúl tanúja volt VILMOS apát. Rögtön hírnököt küld Gejzához, levélben intve őt, hogy a fenyegető veszély elől meneküljön. De a herczeget tanácsosai, kik Vid zsoldjában állottak, megnyugtaták. «Ne., félj» — így szólának — «az apát iszákos ember, bizonyára részegségében küldé a hírnököt, nem tudva mit cselekszik. » Gejza csakugyan nem hagyta abba vadászatát. Azonban Vilmos apát nem szűnt meg őrködni, fölötte. A templomban elrejtőzve megleste a királynak és híveinek újabb tanácskozását , a melyben Salamon kijelenté, hogy elfogadja Vid tanácsát. Az apát ezek hallatára, rögtön közvitéznek Öltözve, lóra kapott, Gejzához sietett, és meggyőzte arról, hogy komoly veszély fenyegeti életét. 2 1 Thuróczi szerint a király «super locum Kestelcz» táborozott, és innen jött Szekszárdba ; Kcsztolcz a mai térképen nem található ; Szekszárd és Báttaszék között feküdt. 2 így beszéli el a bécsi krónika és Thuróczi. (Schwandtner, Scriptores I. (folio kiadás) 123. 1.
