K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2015. április - 12. századi besenyő férfi koponyája és arcrekonstrukciója Kajdacsról (Odor János Gábor)
ben. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha a kajdacsi temető egykori használóiban keresztény szempontból pogány, valójában sámánhitű, első generációs betelepült besenyő nemeseket feltételezünk. A Sárvíz-menti besenyők betelepülésének idejét korábban a 10. század végétől a 12. század elejéig terjedő időszakban határozta meg a kutatás, de pontosítani nem tudta azt. A kajdacsi anonim dénárok, valamint az újabban publikált Sárbo- gárd-Temető-dűlői temetőrészlet érméje alapján okkal feltételezhető, hogy a 12. század első harmadában zajlott le a betelepülés, legalább is annak utolsó hulláma. Ismeretes, hogy II. István (1116-1131) szívesen vette magát körül besenyő előkelőkkel, kiváltva és fokozva ezzel a magyar urak elégedetlenségét. 1122-ben zajlott le az Al-Dunánál a berrhoéi csata, melyben a bizánci császár végső csapást mért a kunok segítségével az ott élő besenyőkre. Nem kizárt, hogy a vesztes csatát követően kaptak a királytól lehetőséget a betelepülésre azok a besenyők, akiknek Fehérvár közvetlen közelében jelölték ki szállásaikat. A besenyők a 12. századi királyi seregben a könnyűlovas íjászok számát gyarapították, tehát katonai szolgálatra kötelezték őket. A 2008-ban feltárt kajdacsi sírban eltemetett egyén antropológiai jellemzése a következő. A jó megtartású koponya a töredékes és hiányos vázcsontokkal egy 34- 45 éves europid férfihoz tartoztak. Fogai erősen lekoptak, helyenként fogszuvasodás nyoma is látható. Életében hét fogát veszítette el. Míg a koponya nagy, erőteljes és markánsan férfias, a vázcsontok csak mérsékelten robusztusai Testmagassága kb. 173 cm lehetett. A koponya méreteiből számított jelzők alapján a koponya nagyon rövid és alacsony, a homlok keskeny. A járomívek szélesek, a szemüreg nagyon magas, lekerekített, az orrüreg keskeny. Az orrprofil kissé hullámos, az orrhát erősen kiálló. A homlokcsont jobb oldalán látható 59x34 mm-es gyógyult csontsérülés valószínűleg sebészi trepanáció (koponyalékelés) nyoma. A csontheg mérete alapján a férfi sok évvel túlélte sérülését. Az arcrekonstrukció ezt a sérülést is megjeleníti. Az arcrekonstrukciót készítette: Kustár Ágnes (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest). Felhasznált irodalom Györffy György: A magyarság keleti elemei. Bp. 1990. Hatházi Gábor: Az Árpád-kori hadszervezet nomád elemeinek kérdéséhez. A besenyők. Hadtörténeti Közlemények 103 (1990) 22-60. Hatházi Gábor: Besenyők és kunok a Mezőföldön. In: Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön. Szerk. Havassy Péter. Gyula 1996, 37-56. (Gyulai katalógusok 2.) Pálóczi-Horváth András: Besenyők, kunok, jászok. Bp. 1989. Pálóczi-Horváth András: Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon. In: Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön. Szerk. Havassy Péter. Gyula 1996,7-36. (Gyulai katalógusok 2.) Ódor János Gábor KAJDACS RÚKAD0NB 1 OBJ 2008 02 27 Kajdacs-Rókadomb, sir Kajdacs-Rokadomb, 1. sir, arcrekonstrukció 2. fázis (Fotó: Kustár Ágnes) A Kajdacs-rókadombi 1. sir koponyája elölnézetböl A Kajdacs-Rókadomb 1. sírjában eltemetett férfi arcrekonstrukciója
