K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2015. május - Wosinsky Mór: Leletek a lengyeli őskori telepről (1-2. rész) (Hucker Veronika)
A HÓNAP MŰTÁRGYA MÁJUS Wo sins ky Mór Leletek a lengyeli őskori telepről (1-2. rész) Könyvtári gyűjtemény, leltári szám: IV/233/I-II., raktári jelzet: 903 W96 Méret: 25x35 cm A mű adatai Kiadás helye, ideje: Budapest, 1885 (1. kötet), 1890 (2. kötet) Kiadó, nyomda: MagyarTudományos Akadémia Archaeo- logiai Bizottsága, Franklin Társulat Nyomdája Oldalak száma: 50 p., XX tábla (1. kötet), 167 p., XVIII tábla (2. kötet). Magyarul két rész jelent meg öt hor- ganyedzésű térképpel és 438 ábrával. Németül három rész jelent meg, az első két kötet 1888-ban és 1890-ben öt térképpel és 562 ábrával, a harmadik kötet 1892-ben 36 ábrával, Pulszky Ferenc előszavával. Típus: nyomtatott könyvlapok, nyomott mintás félvászon kötés, a nyomtatott szöveg mellett kézírásos bejegyzésekkel Lengyel jelentősége Wosinsky Mórt (1854-1907), múzeumunk névadóját 1881-ben nevezték ki Lengyel község plébánosává. A lengyel származású Wosinsky életének Lengyel vált egyik fordulópontjává. A bibliofil tudós, Apponyi Sándor gróf könyvtárában lehetősége volt ismereteinek bővítésére és mélyítésére. Itt fordult érdeklődése a régészet felé. Itt kezdte el ásatásait, melyeknek sok tekintetben ma is aktuálisnak tartható kutatási eredményeit tudományos lapok hasábjain publikálta. Itt tárta fel a világhírű őskori telepet, innen indult el tudományos munkássága. Lengyelben és Lengyellel szerezte meg nemzetközi sikereit, illetve vált Európa-szerte is elismert régésszé. A mű leírása és korabeli visszhangja Wosinsky 1882. augusztus 16-án kezdte el 1888-ig tartó ásatásait a lengyeli „Töröksáncon". Haugh Béla Wosinski Mór életrajza című írásában a következőképpen ír erről: „A gróffal sétakocsizást tett az erdőben, s mikor a török sánczhoz értek, annak a nézetének adott kifejezést, hogy a sánczon érdemes volna ásatást kezdeni. A gróf nem sokat remélt a kísérlettől, de megadta az engedélyt, s vállalta a fölmerülő költségeket. Wosinski másnap, 1882. augusztus 16-án fogadott egy embert, s szakadó esőben, esernyő alatt ástak ketten." Az ásatások eredményeit először 1885-ben és 1889-ben az Archaeologiai Közleményekben publikálta Leletek a lengyeli őskori telepről című kétrészes munkájában, mely később - 1888-ban és 1892-ben - bővített változatban Das prähistorische Schanzwerk von Lengyel címen három kötetben, németül is megjelent. Az első két rész ugyanaz, mint a magyar kiadás, a harmadik (16 fejezetben) a következtetéseket tartalmazza. Az első kötet 39 felbontott objektumról számol be, a második 205-ről. A magyar kiadáshoz 38 képes táblát csatoltak, melyek gróf Apponyi Sándor költségén készültek. Az első kötet előszóval indít, melyben Wosinsky tudatja, hogy művében a leletek pontos felsorolására törekszik és nem következtetések levonására. Ez irányú ígéretét nem tartva a sáncon feltárt neolitikus temetkezések és az azokban előkerült leletek felsorolása mellett következtet az őskori nép életének, szokásainak, kultúrájának mozzanataira is. Publikációiban sem maradt meg az egyszerű tárgyleírásnál, hanem a tárgyak készítési módját is vizsgálta. Kutatási eredményeinek többsége ma is aktuálisnak tekinthető. Elsőként a magyarországi ősrégészetben a társtudományok képviselőit is bevonta a feldolgozómunkába. Külföldi szakemberek még nagyobb érdeklődéssel tanulmányozták a köteteket, s hivatkoztak a munkára. A Századok XX. kötetében Ortvay Tivadar bírálata jelent meg az első kötetről, mely túlnyomórészt igen elismerően nyilatkozott a könyv értékéről. A Szekszárd és Vidéke című lap is közreadta, hogy Lengyelben őskori telepet talált. Wosinsky 1885-ben az Országos Régészeti és Embertani Társulat gyűlésén számolt be ásatási eredményeiről. 1889-ben a bécsi régészeti kongresszuson mutatta be a neolitikus telepen talált in situ kiemelt csontvázat. Több párizsi intézményben tartott előadást a zsugorított helyzetű őskori temetkezésről. A lengyeli feltárásról 16 kisebb cikket és ismertetést írt, melyek magyar, francia és német nyelven is megjelentek. A lengyeli neolit telep Wosinsky hét éven keresztül folytatott ásatásokat a ma Lengyel és Kurd községeket összekötő út északi felén, a ma Mucsi határában elhelyezkedő sáncon. A leletek egy kb. 26 kataszteri holdat kitevő földvárról kerültek elő. Itt „fedezte fel" Wosinsky Közép-Európa egyik legnagyobb kiterjedésű késő neolitikus kultúráját, melyet a szakiroda- lom azóta is Lengyel-kultúrának nevez. E kultúra a Kre. 5. évezredben Közép- és Délkelet-Eu- rópa területén létezett, s döntő hatással bírt az azt követő rézkori kultúrák kialakulására még Nyugat-Európában is. 80
