K. Németh András (szerk.): Nem térkép e táj. Régészeti kutatások eredményei Szekszárd területén 2006-2015 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 3. (Szekszárd, 2016)
közösséghez, régészeti kultúrához tartozott. Az OBI-nál feltárt edények motívumait más temetők és települések hasonló leleteivel összehasonlítva még további, nagyon fontos kérdésekre kaptunk választ. A régészeti kutatás már korán felfigyelt arra, hogy a mészbetétes edényeken látható motívumok viszonylagos bonyolultságuk ellenére is nagy területen minden előzmény nélkül, szinte egyszerre és azonos módon jelentek meg. Pedig egy ilyen gazdag motívumkincs kialakulása, ennyire letisztult alkalmazása hosszú időt vesz igénybe vagy már kialakult előképek átvételét feltételezi. Az edények változó mérete, felületi alakzata, a minták vonalas szerkezete inkább olyan előképre mutat, amely nem olyan kötött, mint például a szőttesek geometrikus mintázata. Annál sokkal szabadabb vonalvezetésű, a görbe felületeket változó méretek mellett is lekövető, inkább a rajzolás technikájához közelebb álló eljárásra utal. Ilyen eljárás a tetoválás, amelynek őskori alkalmazására éppen a híres jégember, Ötzi a legjobb példa. A szekszárdi edényeken ugyanazt az 5-6, nemhez kötött és mintegy 30-40 alapmotívumot bonyolultságuk ellenére is szinte tévesztés nélkül variálták, mint például a bonyhádi temető kerámiáin. Ez összességében arra mutat, hogy a mészbetétes motívumok az edényformákkal összhangban egy közösségi jelrendszerben elbeszélt konkrét üzeneteket hordoznak. Alkotójuk valószínűleg a tetoválások során hosszabb idő alatt kialakult és letisztult jeleket az edények felületén már nem rajzolva szerkesztette, hanem nyelvsze- rűen használva írta a motívumokat, mint a szavakat helyezte egymás mellé. Ezért a számunkra bonyolultnak tűnő motívumkincs, térbeosztás ellenére is, mint mi az írásban, alig ejtettek hibát. A mészbetétes motívumok sorával a maga alkalomhoz illő és elvárt gondolatait fogalmazta meg a közössége eszközrendszerével, a közössége számára - nem művész volt, részéről ez csak a kifejezés eszköze, a társadalmi kommunikáció nyelvszerű kifejezési módja volt. Amit emberi lényéből fakadó szépérzékével egyéni, művészi módon oldott meg: HI4a UI3b MII7e »VII Szarvasgyöngyfog- nő szoknyában nyakláncos Szabó Géza