K. Németh András (szerk.): Nem térkép e táj. Régészeti kutatások eredményei Szekszárd területén 2006-2015 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 3. (Szekszárd, 2016)
A bronzkoriak megfejtett üzenete Szekszárd, OBI és Bricostore áruházak (2007) Neolit település, középső bronzkori temető, kora vaskori település, kelta település A város délkeleti szélén, aTartsay utca végén lévő szántókat csak a legutóbbi időkben építették be, főleg áruházakkal. Az egykori mocsár helyén, a befagyott belvízi tavakon még az 1980-as években is kiválóan lehetett korcsolyázni. A mély fekvésű terület régészeti leletanyaga különösen jól mutatja az évezredes klímaváltozásokat. Itt az ember csak a szárazabb, melegebb periódusokban tudott megtelepedni, amikor az alacsonyabb vízszintnél előbukkantak az ártér kisebb kiemelkedései. A feltárás során az újkőkori Lengyel-kultúra, kora vaskori és kelta település házai, leletei kerültek elő. Az egyik különálló kis göröndön pedig a bronzkori Mészbetétes edények népe temetőjét tártuk fel. Az őskor nagy kulturális változásai mögött többnyire olyan népek vándorlása húzódik, akiknek valódi nevét sem tudjuk. Ezért a régészeti kultúrákat az első lelőhelyükről nevezték el, mint a kis Tolna megyei faluban Wosinsky Mór által végzett feltárás után a Lengyel-kultúrát, vagy valamely jellemző dologról, mint a Mészbetétes edények népét az edényeiken lévő motívumokba kent fehér paszta alapján. Az OBI áruháznál a parkoló építésekor a bronzkori kultúra 22 hamvasztásos sírja került elő. A hamvakat urnába helyezték, vagy a sírgödör aljára szórták és a hosszú túlvilági útra ételt, italt tartalmazó edényekkel vették körbe. A változatos formájú és gazdagon díszített, nagyjából 3800 éves edényeken az emberi testtájaknak megfelelő módon elhelyezett motívumok számítógépes elemzése arra mutat, hogy azok valójában nem egyszerűen csak díszítések. Azok pontos és fontos jelentést hordoznak: egy, a közösség által jól értelmezhető és következetesen használt jelrendszert alkotnak, az urna pedig magát a halottat jelképezi. Hasonló, az adott közösséghez való tartozást, az egyén azon belüli helyét jelző rendszerek mind a viselet, mind pl. a fejfák esetében a népművészet területéről ma is jól ismertek. így próbálták kitölteni azt az űrt, amit a tűzben testestül, ruhástul megsemmisült elhunyt miatt érez- a világnak, hogy ki volt az elhunyt, mely m
