Salamon Ágnes: Népvándorlás kori temetők Szekszárd-Palánkon (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 9. 1968)

ÖSSZEFOGLALÁS A Szekszárd—palánki ásatások színhelye, a szekszárdi dombcsoport és a Duna közötti elterülő mocsaras árterület legészakibb pontja: a régi Sárvíz bal partján emelkedő hátság. (Tengerszint feletti magassága 91,15 m, 4,5 m-rel magasabb a Duna tengerszint feletti magasságánál.) A XVIII. század végén készült térképek egészen Palánkig, ártéri erdőket jelölnek, s ez a magaslat az év legnagyobb részében vízzel volt körülvéve. Ez az ártérből kiemelkedő hátság régészeti leletekben igen gazdag. Az őskőkori kis halásztanya után bronzkori közösség temetkezett itt. A római uralom utolsó évtizedeiben — a IV. sz. végén — a császárok barbár népcsoportokat telepítenek be Pannóniába. Az V. sz. elején pedig a hunok és szövetségeseik hivatalosan is birtokukba veszik Pannónia keleti részét. E kornak temetkezési helyeit Szekszárd környékén több helyről ismerjük. A Csatári völgyből nyíló Porkoláb^völgyből aranyékszerek.

11 a Szőlőhegyről II. Theodosius bizánci császár arany pénze került elő.

12 A Bal-Parászta egyik szőlőjében, — 1935-ben, — torzított koponyájú férfi sírját tárták fel,

13 övét arany veret díszítette. Ugyancsak ebből a völgyből került elő az az aranylelet, amelyet ma már sajnos csak fényképről ismerünk.

14 E leletek topográfiai elhelyezkedése azt mutatja, hogy e népcsoportok a római településeken kívül, de azok közvetlen közelében telepedtek meg; temetkezési helyül pedig a völgyoldalakat és az ártérből kiemelkedő hátságot választották ki. A Dunántúlt 568-ban elfoglaló avarság temetőit is hasonló elrendezésben találjuk meg Szekszárd környékén. A Csatári téglagyár területéről,

15 és a vele szemben fekvő Bakta-hegy lejtőjéről ismerünk avar temetőt.

16 A város területén a Bercsényi utcából kerültek elő avar sírok.

17 A legteljesebben feltárt temető a Szekszárd-palánki. Ha áttekintjük a felsorolt lelőhelyekről előkerült régészeti emlékanyagot úgy látjuk, hogy az avarok a baktahegyi és a palánki temetőkben már a 600 körüli években temetkeztek. Ezek kis népcsoportok voltak; mindössze pár családközösség. A palánki temetőből a Ny—K-i tájolású mintegy 60 sírt sorolhatunk ebbe a korba. Mikor a 600-as évek közepén újabb, rokon népcsoportok jelennek meg a Kárpátmedencében, megnő a palánki telep lakossága. A jelenleg feltárt temető kétharmada ebből az időből származik. A 7