Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Tolna vármegye nemzetiségi politikája a reformkorban
nyelv a hazában végre minden tekintetben és minden helyen közönségessé tétessék ”3 1830- ban már a közigazgatás,4 1832-ben ezen túl a tudomány, az oktatás, benne a felsőoktatás nyelvévé kívánták tenni a magyart.5 Bár az 1830-as évek végén konzervatív fordulat következett be a megyében, a nyelvi kérdésben a követutasítás nem hozott visszalépést.6 A megye nemcsak belső ügyvitelében tért át a magyar nyelvre, hanem a vele hivatalból érintkező törvényhatóságokat és katonai szerveket is igyekezett rábírni a magyar levelezésre. 1832- 33-ban még sajnálkozva bár, de tudomásul vette a hozzá intézett latin illetve német nyelvű leveleket,7 1837-38-ban azonban már válasz nélkül küldte vissza a magyarországi főhadikormány és a 7. huszárezred német levelét.8 1840 után Tolna is azokhoz a megyékhez tartozott, amelyek nem voltak hajlandók elfogadni a horvát törvény- hatóságok latin nyelvű átiratait, és csupán a királyi leirat után hátrált meg.91841 -ben sérelemnek nyilvánította, hogy Ausztriában nem fogadják el a magyar nyelvű útlevelet.10 Tolna nemcsak a közélet, hanem a megye nemzetiségi lakosságának elmagyarosítását is célul tűzte ki. 1798-ban szemrehányást tett Vitéz Imre tanfelügyelő, hogy a megyében számos községben nem tanítják a magyar nyelvet. Már ekkor felvetődött, hogy a nemzetiségi falvakat magyar tanító fogadására kötelezik.11 1808-ban határozatot hozott a vármegye a német helységek magyarosítására. Első lépésként elrendelte, hogy a községek magyar nyelvű jegyzőket alkalmazzanak. A határozatot a megye következetesen meg- valósitotta. Az Egyed-féle felmérésre 1829-ben már valamennyi községi jegyző magyarul válaszolt. A 19 vegyes lakosságú községből 18-ban volt magyar a jegyző a nevek tanúsága szerint, de még a tisztán német lakosságú falvakban is magyar volt a jegyzők fele.12 Hosszabb szünet után az 1830. évi nyelvi törvények hatására a megyei közgyűlés Jeszenszky János - egyébként konzervatív - másodalispán javaslatára határozatot fogadott el a magyar nyelv és nemzetiesedés előmozdítására. Kimondta, hogy az egyvallású községekben csak egy iskola legyen, tanítási nyelv pedig a magyar. A német vagy más nyelv - olyan helyeken, ahol a gyerekek nem értenek magyarul - csak magyarázásra, a magyar nyelv tanítására szolgálhat. Tanító csak magyarul tudó személy lehet. Ha a régi tanító nem tud magyarul, fogadjon maga mellé magyarul tudó segédet. Kötelezte a tanulókat nemzeti viseletűk helyett magyar ruházat hordására.13 Az intézkedések az iskola mellett az egyházra, a községi elöljáróságokra és a céhekre is kiterjedtek. Felkérték a felettes egyházi hatóságokat, hogy a községekben szüntessék meg a felekezeten belüli nyelvi-nemzeti elkülönülést. Ahol a lakosság ért magyarul, ott ezen a nyelven folyjon az istentisztelet, ahol nem, ott felváltva magyar és más nyelven. Az elöljáróságnál a magyar nyelvtudás kritériumát a jegyző mellett a községi elöljárókra és a templomi szolgálathoz tartozókra is kiterjesztette. Megszüntették azt a gya3 BRAUN 1978. 132. 4 uo. 137. 5 uo. 152. ‘uo. 157. 7 TML közgy. jkv. 1117, 1723. 1993/1832. 121/1833. 'uo. 1571/1837, 78/1838 "uo. 396/1843. 10 VARGA 1982. 46. " TML közgy. ir. 374/1798. 12 BRAUN 1978. 128. Egyed-féle összeírás 15 TML közgy. jkv. 2280/1831. 38
