Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Tolna vármegye nemzetiségi politikája a reformkorban
korlatot, hogy a vegyes lakosságú községekben a nemzeti arányok szerint választanak elöljárókat. A céhekben az elöljáró csak magyarul tudó lehet. A céhgyülés, a céh adminisztrációja legyen magyar nyelvű. Egy év múltán nem vehető fel olyan inas, aki nem tud magyarul. A megyei közigazgatás már eddig is magyar nyelvű volt, a még meglévő latin nyomtatványokat magyarra cserélték. Nemcsak az úrszéki tárgyalások, hanem a beadványok nyelve is kizárólag a magyar lett. A közgyűlés végül felszólította a birtokosokat, hogy az uradalmak igazgatásában szintén térjenek át a magyar nyelvre. A közgyűlési határozat tehát átfogó, az élet minden területére kiterjedő magyarosítást tűzött ki célul, amely messze túlment a közélet magyarrá tételének jogos igényén és mértékén, durván beavatkozott az emberek magánéletébe. Az intézkedések ellentmondásosságát fokozta, de az általuk okozott kárt csökkentette, hogy megvalósításuk feltételei lényegében hiányoztak, jóllehet a megye igyekezett ösztönözni az érintetteket. 600 példányban sokszorosítva szétküldték a határozatot a megyébe. Jutalmat tűztek ki a magukat kitüntető tanítók és tanulók számára. Megküldték a közgyűlés határozatát a törvényhatóságoknak és a területileg illetékes egyházi elöljáróknak is. A pécsi püspök az iskolai nyelvoktatás kérdésében tudomásul vette a megyei rendelkezést, de a misék nyelve ügyében udvariasan bár, de elutasította a vármegye követelését. Általában véve pedig óvott a magyarosítás erőltetésétől.14 Míg a törvényhatóságoktól támogató átiratok érkeztek, a helytartótanács - királyi utasításra - rendreutasította a vármegyét. A statútumot törvénybe ütközőnek, a kitűzött célra nézve ártalmasnak minősítette. Aggodalmát fejezte ki, hogy a magyarosítás erőltetése miatt kárt szenvednek a közügyek. Tolna tagadta a vádak jogosultságát, fellebbezett a döntés ellen,15 és folytatta a határozat végrehajtását. Járásonként megbízottakat -tekintélyes személyiségeket - neveztek ki, akiknek feladata volt a határozatok végrehajtásán őrködni. A járási főszolgabírák a negyedévenkénti közgyűléseken számoltak be az eredményekről, amelyek megfogalmazóik szándékához képest meglehetősen szerények voltak. 1832-re Pári német ajkú községben 69 tanuló már magyar ruhában járt. A többségében német völgységi járásban az elöljárók magyar ruhát viseltek, de az iskolások nem. Amagyarul nem tudó iskolamesterek pedig továbbra is németül tanítottak.16 Augusz Antal jelentése szerint Tolnán, Mözsön, Bátaszéken a német gyerekek jó előmenetellel tanulnak magyarul, magyar ruhában járnak.17 Hasonló eredményről számolt be a simon- tornyai járás főszolgabírája is.18 A hathatósabb nyelvtanulás legfőbb akadályának a rendszertelen iskolába járást, a magyar tankönyvek hiányát tekintette a megye. A baj orvoslására elrendelték, hogy a nyári munkák idején legalább szombaton és vasárnap menjenek a gyerekek iskolába. A magyar tankönyveket pedig az elöljáróság vásárolja meg a község költségén. A magyar ruhaviseletet megtagadókról pedig névszerinti jelentést kért a közgyűlés.19 1836-ban még egy lépéssel tovább ment a megye. Felszólítottak minden 30 éven aluli 14 uo. 802/1832. közgy. ír. 367/1882. 15 TML közgy. jkv. 2125/1832. 16 uo. 2663/1832. 17 uo. 428/1833. 111 uo. 2476/1833. 14 uo. 1348/1834. 39
