Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához
Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához Történetírásunk sokáig hajlott rá, hogy a reformkorban bekövetkező politikai fordulatot közvetlenül a gazdasági helyzet változásaiból vezesse le. E felfogás szerint a mezőgazdasági termények iránti növekvő kereslet, a birtokgazdaság kiépítése ösztönözte, a birtokos nemesség drámai eladósodásában jelentkező válság, amely a régi út követhetetlenségét szignalizálta, viszont kikényszerítette a társadalom rendi kereteinek lebontását, a gazdasági és politikai élet új, polgári alapokra helyezését. Ugyancsak e politika bázisának szélesítése, azaz a polgárosodás irányába mutatott a nemzeti függetlenség célkitűzése. E megállapítás alapvetően igaz volta ellenére is túlzottan leegyszerűsítő. Egyrészt a gazdaságjelzései nem voltak egyértelműek, a tervezett reformok a birtokos nemességnek éppen a legválságosabb helyzetben lévő része számára nem ígértek megváltást szorongatott helyzetéből. így kézenfekvőnek tűnhetett a szó szerint talaját vesztő réteg számára, hogy ne adja fel egyetlen, még megmaradó tőkéjét, nemesi kiváltságait. A prosperáló birtokok tulajdonosait sem ösztönözte feltétlenül reformokra a jobbágyfelszabadítással bekövetkező tulajdonvesztés, a lemondás az addig ingyenes munkaerőről. így azután a liberális nemesség eltérő szociális helyzetű csoportjai akár végső áldozatként is felfoghatták a lemondást kiváltságaikról, amellyel hazájuknak, népüknek tartoznak, hogy megfelelhessenek a nemzetalkotó, történelemformáló szerepükről alkotott önképüknek. A kor politikai légkörét körüllengő romantikus pátoszt nem tekinthetjük egyszerűen a kordivat megnyilvánulásának, őszinteségében akkor sem kételkedhetünk, ha tudjuk, hogy állásfoglalásaikban, cselekedeteikben végső fokon érdekek motiválták őket. Ám ezen érdekek ellentmondásossága, a jövő bizonytalansága nem szolgált egyértelmű iránytűként a kor embere számára. A birtokos nemesség reformkori politikáját vizsgálva nem állapítható meg közvetlen megfelelés a szociális helyzet és a személyes állásfoglalás között. Nem érvényesült valamely mechanikus determináció, az összetett, gyakran ellentmondásos érdekviszonyok a nemesi hagyományok és az újkeletű nyugati hatások, azaz a legtágabban értelmezett nemesi kultúra szűrőjén át érlelődtek politikai döntéssé. Ez a döntés szükségképpen megosztotta az addig nézeteiben viszonylag homogén, a politikában hangadó birtokos nemességet. 81
