Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei középbirtokos nemesség körében (1830-1867)
rasztok. A Bezerédj birtokon már 1836-ban napszámban végeztették a szőlő, a kapás növények művelését, a szántás, betakarítás, trágyaterítés nagy részét.26 A gabona betakarítását a környező falvak parasztjaiból toborzott részes aratókra bízták a termés 1/9-1/10 részéért.27 1836-ban a Bezerédyek hidjai és apáti pusztáján 16.000 váltó forintos kiadásból kb. 9000 vft-ot tett ki a napszámbér és a konvenció. Az összegben nem foglaltatik benne a belső szolgálaton lévő személyzet bére.28 A rendelkezésre álló munkaerő szűkössége lehetett az egyik oka Bezerédj István 1847. évi szedresi telepítési akciójának is. A 3.000 négyszögöles telkek a letelepülők megélhetését nem biztosíthatták, így az uradalom számára kb. 100 holdnyi terület feláldozásával állandó, helyben élő, tehát olcsó munkaerő állt rendelkezésre.29 A munkaerő hiánya és magas költsége a gépesítést is ösztönözte. Kiss Pál már 1852-ben rendelkezett cséplőgéppel, Gindly Rudolf 1855-ben vásárolt egyet Farkas István pesti gépésztől. A korszerű gazdálkodás megkívánta szakképzettség megszerzésére ifj. Bezerédj Pál - szakítva a hagyományos jogi képzéssel — német mezőgazdasági akadémián tanult.30 Az allódium kiépítettsége, a bérmunka nagyarányú alkalmazása miatt a jobbágyfelszabadítás nem jelentett olyan megrázkódtatást a tengelici puszták tulajdonosainak, mint birtokos társaiknak. Felkészülten várták az 1850-es évek nagy mezőgazdasági konjunktúráját, amely megkönnyítette a tennény értékesítését. Gindly legfontosabb terméke a gyapjú volt, amelyből évente kb. 100 mázsát adott el, ami 100-170 pft közötti árat számolva, évi 10-20.000 pft bevételt biztosított. Az 1850-es évek első felében pesti, ettől kezdve bécsi nagykereskedőknél értékesítette a gyapjút. A gabonakonjunktúra idején búzából évi 10.000 pft körüli bevétele származott. Jelentős tételt képezett még a kukorica és a repce, valamint a hízott marhák eladása is. Gindly Rudolf kellő tőkeerővel rendelkezve kivárta az értékesítés szempontjából legkedvezőbb időpontot: búza és kukorica tennését mindig a következő évi betakarítás előtt adta el, a gyapjú eladásával 3 évig is kivárt, kedvezőbb árakat remélve.31 A birtokosok egy része jövedelmeinek fokozására már régóta foglalkozott árendálás- sal is. A kiterjedt Bezerédj família tolnai rezidense, Bezerédj István már 1821 -ben bérbe vette a 2.000 holdas kápolnai uradalmat holdanként 2 pft összegért. A pusztát csak rövid időre bérelték, távlatokat néző gazdálkodásról szó sem volt, egyszerűen birkalegelőnek használták az uradalmat. Bezerédj György az iregi uradalomban foglalkozott juhtenyésztéssel 1840 táján. Ugyancsak szokásban volt a távol élő rokonok birtokának bérbe vétele.32 Az árendálásnak a Dőry családban is voltak hagyományai. Id. Dőry Vince az 1820-30-as években éppen a Gindly nemzetség közös birtokát, a bikádi pusztát bérelte három éves időszakra.33 Méretében, jellegében is eltér ettől a Dőry család több tagjának vállalkozása az 1860- as években. A vagyonilag erősen differenciálódott nemzetség jobb módú tagjai az ösz- szeszűkült birtok jövedelmét nagyszabású és kockázatos bérletek vállalásával igyekez26 TML Bezerédj cs. ir. 319. d. 27 uo. 315. d. 28 TML Bezerédj cs. ir. 319. d. 29 uo. 320. d. 30 TML Gindly Antal és Rudolf lev. Bezerédj cs. ir. ifj. Bezerédj Pál lev. GALGÓCZ1 1859. 31 TML Gindly Rudolf lev. 32 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj István lev. 33 TML Gindly cs. ir. Gindly Antal lev. Gindly cs. ir. birtok ir. 78
