Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei középbirtokos nemesség körében (1830-1867)
tek kikerekíteni. Ellentétben az e korban dívó 3-12 éves bérleti időkkel, Dőry Lajos, Dőry Frigyes és Schöberl Ferenc 1861. november 1-től 1890. október 31-ig terjedő 29 évre vette bérbe herceg Esterházy Pál több mint 30.000 kát. holdas dombóvári uradalmát. Az éves bérleti díj 255.000 Ft volt, amelyet féléves részletekben, előre fizettek. A bérlők letettek egy fél évi bérleti összegnek megfelelő kauciót - 127.500 Ft-ot - valamint megvásárolták az uradalom 300 ezer forint értékű állatállományát. 1861. november 1.-1862. január 1. között a három bérlőnek 330 ezer forintot kellett kifizetni. A bérletből 73%-al részesedett a két Dőry, 27%-al Schöberl, tehát a Dőry fivéreknek 240.900 Ft-ot kellett csupán a bérlet beindításához előteremteni, nem számítva a hatalmas uradalom üzemeltetéséhez elengedhetetlen forgótőkét. Viszonyításként: Dőry Frigyes saját vagyonának teljes értéke 360.000 Ft volt. Eladósodva nem volt, de jelentős pénztartalékokkal sem rendelkezett. A bérlethez szükséges tőkét tehát ő és fivére is csak birtokuk értékét megközelítő nagyságú, hatalmas kölcsönnel tudták előteremteni. A vállalt kockázat óriási volt, hiszen tartalékok hiányában egy rossz mezőgazdasági év hatására az egész vállalkozás kártyavárként omolhatott össze. A rossz évek pedig - mint tudjuk - azonnal be is következtek. Dőry Lajos fizetésképtelenné vált, bérletét 1865-ben zár alá helyezték. Egy évvel később Palko- vich Károly, herceg Esterházy zárgondnoka már mindhárom bérlőt perelte hátralék miatt. 1867-ben megtörtént a kiegyezés a bérlőkkel, s 1869-ben a bíróságon megszüntették ellenük a keresetet.34 Tehát a válságos éveket átvészelve a Dőryek gyökeret vertek Dombóváron. A korábbi 3-5 éves bérleti idővel szemben több évtizedes, nemzedékről nemzedékre öröklődő, az 1930-as évek közepéig nyúló kapcsolat alakult ki, amely már jelentős beruházásokat pl. konzervgyár létesitését is lehetővé tett. A bérlet, s nem a Dőryek rohamosan csökkenő saját birtokállománya tette lehetővé a nemzetség pozícióinak megőrzését és átmentését a 20. századra. Ez a szerződés ihlette azt a megállapodást, amelyet báró Dőry Lajos, báró Dőry Ödön és Dőry Gyula kötött herceg Esterházy Pállal, az általa megvásárolt iregi uradalom bérléséről. Az 1862-ben kelt megállapodás 1890-ig szólt, de Dőry Lajos már 1864-ben fizetésképtelenné vált és kivált a társaságból.35 Abérleti rendszer, mint a tőkebefektetés módja, rohamosan terjedt a megyében. 1876- ra a megye nagyobb uradalmaiból 85.000 hold volt bérbe adva, s csupán 53.000 holdat kezeltek házilag.36 A birtokosok a képződő tőkének csupán egy részét fordították vissza gazdaságukba. Néhányan - elsősorban Gindly Antal majd Rudolf, illetve Magyari Kossá Sámuel is, de mellette alkalmilag mások is - felesleges pénzüket kiadták kamatra. A hitelhálózat kiépülése előtt, az 1860-as évekig a különböző alapítványi pénztárak, egyházi, kereskedői kölcsönök mellett a legfőbb hitelforrás a nemesség számára saját osztálya volt. Legtöbbjük egy személyben volt adós és hitelező. A könnyen mobilizálható pénztartalékok hiánya miatt azután gyorsan zavarba hozta őket egy váratlanul felmondott tőketartozás, amely valóságos láncreakciót indított el, eszményi terepet kínálva az uzsorások számára. Gindly Antal hitelezői tevékenysége a század elejéig nyúlott vissza. Kölcsönei keresettek voltak, ez arra utal, hogy valóban csupán az adóslevélen jelzett 6%-os kamatot kérte. A hitelezés így is rentábilisabb volt a birtokvásárlásnál, hiszen a föld évente értéke 54 TML PTSZ VII. 337/1864. VII. 329/1865. és III. 511/1866. MH 369/1850. DITZ 1869. 189-190. 35 TML PTSZ VII. 273/1864. 36 TML alisp. ir. 626/1876. 79
