Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei középbirtokos nemesség körében (1830-1867)
A betáblázások következőképpen alakultak: Család 1820-29 1830-39 1840-49 Összesen Dőry 20.046 122.183 216.714 358.943 Pft Perczel 18.661 61.046 143.328 223.035 Pft Bezerédj9.140 88.701 97.841 Pft Kápolnay 1.600 17.800 171.747 191.147 Pft Kiss 18.525 57.062 86.652 162.239 Pft Összesen 58.832 267.231 707.142 1.033.205 Pft Az 1840-49 közötti évtizedben a felsorolt családokra betáblázott összeg tehát több mint tízszerese a húsz évvel korábbinak. Különösen súlyos volt a Dőry, a Perczel, a Kápolnay családok eladósodása. A kitáblázások következőképpen alakultak: Család 1820-29 1830-39 1840-49 Összesen Dőry — 35.083 95.470 130.553 Pft Perczel 12.00055.158 67.158 Pft Bezerédj 140140 Pft Kápolnay18.500 18.500 Pft Kiss 3.800 1.000 38.474 43.274 Pft Összesen 15.940 36.083 205.602 259.625 Pft A kitáblázások aránya a betáblázásokéhoz képest 1840-49 között volt a legkedvezőbb. Tehát a hitelfelvételeknél százalékosan gyorsabban nőtt a törlesztés, de a követelések abszolút értéke ennek ellenére gyorsan növekedett. A Dőry nemzetség 1820—40 között kerekítve összesen 359.000 pft adósságot halmozott fel, amelyből azonban csak 130.000 pft- ot tábláztatott ki. A családi birtok korabeli áron, kb. 1 millió pft-ot ért, amellyel szemben negyedmilliós eladósodottság áll. A Dőryek adóssága nem összegében volt sok, hanem aránytalan megoszlása - hasonlóan a birtokhoz - tette végzetessé a család egyes ágai számára. Dőry Sándor már 1828-ban képtelen volt a megye által kezelt Styrum-Lymburg alapítvány kölcsöne kamatainak fizetésére. Kérésére a megye a kamattartozásokat is tőkésítette. Halálakor a hátrahagyott adósság - 30.000 pft - azonos volt a birtokának értékével.10 Esetében a hitelek már nem a gazdaság fejlesztését, bővítését, hanem a korábbi, gazdagabb nemzedék és a szerencsésebb rokonok életmódját mintának tekintő életvitel folytatását szolgálták. A Perczeleknél is tapasztalható, összességében egyre növekvő, sok esetben 100 Ft alatti betáblázások nem a hiteligény csökkenését, hanem a hitelképesség romlását jelezték. Az egyre tetemesebb hitelfelvételekkel őrzött látszat azután sokszor látványosan omlott össze. A megye és az ősiségi jogait éberen őrző atyafiság ugyan gyakran közbelépett, 10 TML PP 1742. PTSZ III. 107/1855. 75
