Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei középbirtokos nemesség körében (1830-1867)

A betáblázások következőképpen alakultak: Család 1820-29 1830-39 1840-49 Összesen Dőry 20.046 122.183 216.714 358.943 Pft Perczel 18.661 61.046 143.328 223.035 Pft Bezerédj­9.140 88.701 97.841 Pft Kápolnay 1.600 17.800 171.747 191.147 Pft Kiss 18.525 57.062 86.652 162.239 Pft Összesen 58.832 267.231 707.142 1.033.205 Pft Az 1840-49 közötti évtizedben a felsorolt családokra betáblázott összeg tehát több mint tízszerese a húsz évvel korábbinak. Különösen súlyos volt a Dőry, a Perczel, a Kápolnay családok eladósodása. A kitáblázások következőképpen alakultak: Család 1820-29 1830-39 1840-49 Összesen Dőry — 35.083 95.470 130.553 Pft Perczel 12.000­55.158 67.158 Pft Bezerédj 140­­140 Pft Kápolnay­­18.500 18.500 Pft Kiss 3.800 1.000 38.474 43.274 Pft Összesen 15.940 36.083 205.602 259.625 Pft A kitáblázások aránya a betáblázásokéhoz képest 1840-49 között volt a legkedvezőbb. Tehát a hitelfelvételeknél százalékosan gyorsabban nőtt a törlesztés, de a követelések ab­szolút értéke ennek ellenére gyorsan növekedett. A Dőry nemzetség 1820—40 között ke­rekítve összesen 359.000 pft adósságot halmozott fel, amelyből azonban csak 130.000 pft- ot tábláztatott ki. A családi birtok korabeli áron, kb. 1 millió pft-ot ért, amellyel szemben negyedmilliós eladósodottság áll. A Dőryek adóssága nem összegében volt sok, hanem aránytalan megoszlása - hasonlóan a birtokhoz - tette végzetessé a család egyes ágai szá­mára. Dőry Sándor már 1828-ban képtelen volt a megye által kezelt Styrum-Lymburg ala­pítvány kölcsöne kamatainak fizetésére. Kérésére a megye a kamattartozásokat is tőké­sítette. Halálakor a hátrahagyott adósság - 30.000 pft - azonos volt a birtokának értékével.10 Esetében a hitelek már nem a gazdaság fejlesztését, bővítését, hanem a ko­rábbi, gazdagabb nemzedék és a szerencsésebb rokonok életmódját mintának tekintő élet­vitel folytatását szolgálták. A Perczeleknél is tapasztalható, összességében egyre növekvő, sok esetben 100 Ft alatti betáblázások nem a hiteligény csökkenését, hanem a hitelké­pesség romlását jelezték. Az egyre tetemesebb hitelfelvételekkel őrzött látszat azután sokszor látványosan om­lott össze. A megye és az ősiségi jogait éberen őrző atyafiság ugyan gyakran közbelépett, 10 TML PP 1742. PTSZ III. 107/1855. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom