Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei középbirtokos nemesség körében (1830-1867)
hogy vagyonzár elrendelésével a huszonnegyedik órában megkísérelje megállítani a vesztébe rohanót. Kiss János ellen 1827-ben felesége kért vagyonzárlatot. Anyagi romlásának útja akár modellnek is tekinthető: adósságokkal terhelten vette át az apai örökségét, testvéreit készpénzzel kellett kielégítenie, gazdasági épületeket kellett emelni, bátyja zsidó kereskedő kezére került birtokát a zálogból magához váltotta. Ehhez jött néhány rossz termésű év, marháinak elhullása. Kölcsön felvételére szorult, kiszolgáltatva magát az uzsorások telhetetlenségének. Mindezen terhek viselésére Kiss János egyébként tekintélyes, 6.000 Ft-os jövedelme sem volt elegendő. A helyzet mentésére tett intézkedések tovább rontották viszonyait. A gazdasági felszerelés eladása miatt le kellett mondania az önálló gazdálkodásról, vállalni az eleve kevesebb jövedelmet hozó haszonbérletet. Következő lépcső a földek zálogba adása volt, amivel végképp megfosztotta magát a talp- raállás reményétől, s csupán az ősiségi jog tartotta névleg osztálya körében." A Kiss János példáján bemutatott folyamat az 1830^10-es években felgyorsult. Csupán a Dőry családból hozott példák: 1834-ben Dőry Ádám ellen kért felesége vagyonzárlatot, amit a megye indokoltnak is talált.12 1841-ben Dőry György ellen rendeltek el vagyonzárlatot, miután juhállományát eladta, birtokának nagyobb fele zálogba került.13 Ugyanebben az évben zárolták Dőry Imre javait is.14 1848-ban Dőry István ellen anyja kérte az eljárást.15 A jobbágyfelszabadítást követő moratórium átmenetileg megállította a folyamatot, hogy azután feloldásával, az ősiség eltörlésével végképp megadják a kegyelemdöfést a birtokosok már 1848 előtt is eladósodott, majd a jobbágyság eltörlésével, az önálló gazdálkodás kiépítésével, az adózás terheivel újabb adósságokba keveredő rétegének. Kápolnay Károly már 1842-ben csődbejutott, de a teljes vagyonvesztéssel járó eljárás előtt csak az 1850-es évek új polgári jogrendje nyitott utat, mivel a pátens biztosította visszaváltási joggal nem tudott élni.16 A fenyegető csődöt Dőry Imre 1858-ban,17 Dőry Mihály 1863-ban birtokának eladásával előzte meg.18 Dőry Geyza és Dőry Franciska ellen 1865-ben indult csődeljárás.19 Más, kevésbé eladósodott családtagok birtokuk egy részének eladásával igyekeztek szabadulni nyomasztó adósságaiktól. A hajdan közel 30.000 holdas birtok 1863-ra 7.671 holdra apadt. Leszámolva az elvesztett úrbéres területeket, az elkülönített legelőt, a deficit még mindig több ezer hold volt. A jelzett folyamat - a hajdani középbirtokos nemesség tömeges deklasszálódása — a korabeli publicisztika, a szakirodalom, a történetírásunk közhelyei közé tartozik. Vállalt feladatunk azonban — nem cáfolva, csupán kiegészítve az eddig elhangzottakat - az, hogy egy ezzel ellentétes tendencia érvényesülését is kimutatjuk: a birtokos nemesség egy kisebb része ugyanis a fejlődő árutermelést, a kibontakozó tőkés viszonyokat, a megnyíló osztrák piac adta lehetőségeket helyzetük megszilárdítására, anyagi gyarapodásra használták fel.20 " TMLPTSZ I860. 12 TMLközgy.ir. 735/1834. 13 uo. 260/1841. 14 TML kőzgy. jkv. 273/1841. 15 uo. 568/1848. 16 uo. 3236/1842. PTSZ VII. 127/1857. BERNÁT 1935. 52. 17 TML PTSZIII. 1260/1858. 18 uo. VII. 342/1863. 19 uo. mutató; uo. VII. 840/1865. 20 alisp. ir. 1997/1863. KELETI 1871. 151-155. 76
