Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei középbirtokos nemesség körében (1830-1867)
vése is: míg az arisztokrácia nagy uradalmai zömmel a megye nyugati és középső részén, a közép- és kisbirtokok a megye keleti részén, a Duna mentén helyezkedtek el. A Duna melletti földvári járásban több nemes élt, mint a másik háromban együttvéve. A középbirtokosok kezén lévő tekintélyes birtokmennyiség nem csupán jólétet, a megyén belüli vitathatatlan vezető szerepet biztosított, de egyes tagjai udvari, illetve országos méltóságig is felvergődtek. E zavartalannak tűnő helyzet 2-3 nemzedéknyi idő alatt válságosra fordult. Az örökösödés révén mértani haladvány szerint osztódó birtoknak az unokák már csupán egy kis töredékét örökölték. A Gindly családban a leányág a fiúkkal egyenlő arányban örökölt a családi birtokból. A negyedik nemzedék egyetlen, a család nevét tovább vivő férfi tagja - Gindly Antal - a teljes nemzetségi birtokállománynak már csupán 3/40 részét birtokolta. Ezt is csupán annak köszönhette, hogy magtalanság folytán két Ízben is oldalági örökösödésre került sor. 1848 után a hajdani Gindly birtokon nyolc család tizenkettő tagja osztozott - valamennyi örökösödés útján.4 Bár a Dőry családban férfiági örökösödés dívott, a birtokaprózódás üteme itt sem volt kisebb. 1840-ben már 14 felé oszlott a Dőry uradalom. A megoszlás nem volt arányos. Dőry Miklós a nemzetségi birtok 'A, Dőry Mihály pedig csupán 1/30-ad részét birtokolta a közös birtoknak,5 vagyis a telki állománnyal együtt sem érte el az ezer holdat. Dőry Mihálynak 10 gyermeke született, ami a jobbágyfelszabaditástól függetlenül megpecsételte utódai sorsát.6 Hasonlóképpen tette reménytelenné idős Perczel Sándor is gyermekei jövőjét. Tekintélyes vagyona 19 gyermeke között semmivé foszlott.7 Fia, Mór radikalizmusa - tiszteletreméltó egyéni meggyőződésén túl - az osztályából kiszorítottak kétségbeeséséből, a semmit sem kockáztatók bátorságából is fakadt. A példákat hosszan sorolhatnánk. A terebélyes családfák nemcsak egy-egy jónevű család nagyságának, hanem anyagi romlásának is dokumentumai. A birtok aprózódásával párhuzamosan, s attól egyáltalán nem függetlenül fokozatosan felgyorsult az eladósodás folyamata is. A birtokkal örökölt, s egyre nehezedő, ballasztként hurcolt ősi adósságok mellett újak is keletkeztek. Az öröklésből kizárt leányágat pénzben kellett kielégíteni. A birtok osztódása egyszersmind az allódiumok számának megsokszorozódásával is járt. A hiányzó gazdasági épületeket, felszereléseket szintén hitelbe vásárolták. Az ősi családi fészket általában a legfiatalabb fiú örökölte, a többiek — egyre szerényebb méretű - kúriát is kénytelenek voltak építeni. A 19. század első felének egymást követő konjunktúrái, dekonjunktúrái, a devalváció, a gazdasági körülményekhez való kényszerű alkalmazkodás, a velejáró új beruházások szintén hozzájárultak az eladósodás növekedéséhez. Az állandó pénzzavar, az eladósodottság, a birtok jövedelmének egyre nagyobb hányadát kötötte le. A magas uzsorakamatokkal operáló - többnyire terményfelvásárló - hitelezőknek való kiszolgáltatottság további eladósodás, s végül a tönkremenés felé sodorta a birtokosok nagy részét.8 Az országos tendenciával megegyezően a be- és kitáblázásokból nyomon követhetően, évtizedenként gyorsuló mértékben nőtt az egyes családok adósságállománya.9 4 TML Gindly cs. ir. jogbiztosító ir. 5 TML Cs. kir. MH 3621-3630/1851. 6 TM L Döry cs. ir. 7 TML Perczel cs. ir., Perczel Sándor végrendelete 8 VARGA 1958. 32-36. UNGÁR 1935. 47. 9 TML Be- és kitáblázások jkv. 74