Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Tolna - Egy mezőváros polgárosodásának esélyei a 19. század első felében
mástól elkülönülő szinten zajlott. A helyi piaci kapcsolatok a központ és vonzáskörzete között bonyolódtak le. E központ egyben közvetítő láncszeme lehetett az egyre inkább integrálódó országos piacnak, melyben a 19. század elejétől már Pest dominált. Önálló vonzásterület hiányában Tolnának a termelés-felvásárlás-szállítás-értékesítés láncolatában csak a szállításba sikerült bekapcsolódnia, ám korántsem ez volt a kereskedelmi kapcsolatok stratégiai fontosságú eleme. A helyzeten érdemben az sem változtathatott volna, ha a zsidóságot, a korszak legmozgékonyabb kereskedőit, időben bebocsájtják a városba. Tolna e korszakban vitathatatlan jelentősége tehát nem kereskedelmén, hanem a hajózáson alapult. A kedvező szállítási lehetőségek okozta nyitottsága inkább megnehezítette egy önálló piackörzet, a táj és a város egymásra utaltságán alapuló munkamegosztás kialakulását. A szerencsés közlekedés-földrajzi helyzet tehát jelentős fejlődést tett lehetővé, de egyben meghatározta a növekedés korlátáit is. A város gazdaságának vázolt fejlődése jelentős változásokat eredményezett a helyi társadalom szociális szerkezetében. A betelepülés korának meglehetősen homogén, jogilag jobbágy, foglalkozását tekintve paraszti népessége egy évszázad alatt jelentősen differenciálódott. E folyamat a feudális szemléletet tükröző nemes-jobbágy-zsellér kategóriákban gondolkodó hatóságok hátrahagyott irataiban nehezen érhető tetten, holott a rendi szerkezet kulisszái mögött lényeges szociális, a hagyományos tagolódást keresztező változások zajlottak le. A nemesi egyenlőség eszméje mindig is fikció volt ugyan, ám az előjogoknak valódi súlyt, tartalmat mégis az adott, hogy egyúttal gazdaságilag is alátámasztást nyert a földbirtoklás révén. A nemesség nagy tömegei pauperizálódásának hatására a 19. század első felében fokozódó hajlandóság mutatkozott a politikailag hangadó földbirtokos rétegben, hogy e ballaszttól megszabaduljanak, másrészt a harmadik rend vagyoni és szellemi elitjét fokozatos jogkiterjesztés révén beemeljék a politikai osztály sáncai mögé, amit a konzervatívabbak a kiváltságos rend anyagi-szellemi bázisa erősítéseként, a liberálisok pedig akár a polgári jogegyenlőség felé tett lépésként is felfoghattak.43 Tolna mezőváros 38 nemesi családja (1843) híven tükrözte e folyamatokat, s lényegében kicsinyítve leképezte a helyi társadalmat. A Festetics grófi család mellett ott sorakoztak a még vitathatatlanul az úri társadalomhoz tartozó gazdatisztek, ügyvédek, a másik oldalon pedig a nemesi címük ellenére jobbágyként robotolók. A hierarchia közbülső polcán, sajátosan kétértelmű helyzetben pedig azok a polgárosodott nemesek, akik inkább vagyonuk, mint kiváltságaik révén kapaszkodtak meg az úri lét peremén.44 A rendi választóvonal nem csupán nemesi oldalról vált kétségessé. A kor összeírásaiban jobbágy, zsellér név alatt szereplő jogi kategória három szociális réteget takart. Fokozatosan töredező bázisát a történeti irodalomban mezővárosi blokknak nevezett, többé- kevésbé homogén, naturális vonásokat is magán hordozó, patriarchális munkaszervezetű, paraszti, kézműves réteg alkotta. Alatta helyezkedett el a termelés anyagi alapját vesztett napszámos, iparos, hajóslegény réteg. A város gazdasága kitermelt egy vállalkozói csoportot is, amely igazi tőkésnek ugyan nem tekinthető, de mozgékonyság, sokirányú kereskedelmi, hajózási, bérlői tevékenység jellemezte, amelyet már nem az örökölt mesterség, hanem a várható haszon határozott meg. Jövedelmük jórészt már felmentette őket 43 GLÓSZ 1992.298-299. 44 TML Ö 511. 543. 547. 552. 172
