Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Tolna - Egy mezőváros polgárosodásának esélyei a 19. század első felében
arányban a városnak a forgalmi életben betöltött szerepével. Bár ebben az időszakban a bolti értékesítés és a mezőgazdasági termékeket begyűjtő felvásárló kereskedelem még nem vált el élesen egymástól, a mezővárosban a helyi boltosok nem éltek az Ígéretesebb termény forgalmazás lehetőségével, megelégedtek a helyi lakosság iparcikkekkel és gyarmatárukkal történő ellátásával. Az elszórt kísérletek a fa-, hal- és borkereskedelembe történő bekapcsolódásra nem a város boltos kereskedőitől, hanem inkább a mozgékonyabb kézművesektől indultak ki.38 A bolti kereskedők száma sem volt magas, az 1840-es évekig 5-6 fő körül mozgott. A német és szerb nemzetiségű kereskedők egészen az 1840-es évekig eredményesen küzdöttek a zsidók betelepülése ellen. A konzervatív gondolkodású uradalom az izraelitáknak a város iránt mutatkozó érdeklődését rövidlátó módon csupán a keresztény kereskedők megzsarolására, minél magasabb árenda kikényszerítésére használta fel. így a tekintélyes vásárlóerővel rendelkező mezőváros privilegizált kereskedői hosszú ideig élvezhették a gazdaság konkurenciától mentes állóvizét, melyet csak néhány kézműves illegális üzletelése zavart meg.39 Az 1839-40. évi országgyűlés által alkotott törvény nyomán megnyílt a zsidó kereskedők előtt a város kapuja. Létszámuk és vele a boltok, kereskedések száma kezdetben gyorsan növekedett. 1851 -ben 32 üzlet működött Tolnán, közülük mindössze 10 volt keresztény tulajdonban. Az 1850-es években a további növekedés megáll, vagyis a korábbi félévszázad mesterségesen fenntartott korlátái után egy évtized alatt elérte a város kereskedelme adottságaiból fakadó természetes határait, ami egyben azt is jelentette, hogy a terménykereskedelemben a helybeli zsidó üzletemberek sem voltak képesek áttörést elérni.40 A kérdés, hogy be tud e kapcsolódni a város ebbe a kereskedelembe, vagy meg kell elégednie a szállító szerepével, lényegében már a század elején eldőlt. A legkecsegtetőbb a helyzet a századforduló időszakában volt, amikor a görög kereskedelem érezhető hanyatlása és Pest kialakuló dominanciája közötti rövid időszakban történetek kísérletek a tőkeerős nagykereskedők által hagyott résekbe való betörésre, de tartós sikert egyik vállalkozás sem tudott elérni. Legjelentősebb üzletágnak az űn. talpfakereskedelem bizonyult, a tolnai kereskedők a megye déli és nyugati felének épületfa ellátásában meghatározó szerepre tettek szert.41 Tolna mezőváros tehát a kereskedők száma, a kereskedelem jellege, a forgalmazott áruk volumene alapján nem tekinthető számottevő kereskedelmi központnak. Azok a kortársi megállapítások, amelyek a várost mint emporiális helyet méltatták, a vármegyétől származtak, és a kereskedelem valamint az áruszállítás összemosásából fakadtak. Ezt támasztja alá az 1828. évi regnicoláris összeírás alapján végzett piackörzet-vizsgálat is, amely Tolna megyében Dunaföldvárt és mellette Hőgyészt, Paksot, Szekszárdot ítélte jelentősebb piaci központnak. Az országban Tolna megye rendelkezett az egyik legsűrűbb mezőváros-hálózattal, melyek közé ékelődve Tolna nem rendelkezett saját piac-körzettel, amelyre építve kereskedelmét fejlesztette volna.42 Az ország kereskedelme több, egy38 GLÓSZ 1992. 290. 39 MOL FCSL P 234. 1204., 1694. 40 TML MH 5216/1850. 4515/1851. TML Csődperek 91. 96. TML PTSZ VII. 285/1865. 41 MOL FCSL P 234. 1164. 1657. TML TK.T ir. hirdetési jkv. 1832-1847. 43 BÁCSKAI - NAGY 1984. 7. 41-51. GYIMESI 1975. 148. 171
