Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
IV. Régi-új életpályák - 2. Tisztviselők, katonák
26 1 Magyarországi rendeletek tára, 1867. 2. kiad. Pest, 1871. 60-64. p. 93 2. Tisztviselők, katonák A reformkori középbirtokos elit számottevő részének a legfőbb jövedelme a kiegyezés utáni időszakban is a földből származott, de vajon milyen megélhetési források kínálkoztak a birtokukat vésztők számára? Első helyen, mint legkézenfekvőbb lehetőség a hivatalviselés állt, ez járt a legkisebb presztízsveszteséggel, hiszen a megyei állás a veszni tünő múltnak is része volt. Persze, az új helyzet más, már szó nincs a nobile officium nemes önzetlenségéről, a birtokosi létből fakadó kiváltságos státusról, a szolgálat vállalását kőkemény anyagi érdekek, a túlélés kényszere motiválta. Hogy a megyei szolgálat vonzóbb az államinál, megint csak érthető. A megye a középbirtokos nemesség territóriuma, előbb a sérelmi politika, majd a liberális ellenzékiség hatásos eszköze, a mindenkori központi hatalommal szemben a nemzeti különállás legfontosabb záloga. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a hagyomány milyen erősen élt, mint az, hogy a megalakuló magyar kormány is indokoltnak látott a témával kapcsolatban körlevelet intézni a vármegyékhez: a kormány „bizalommal elvárja a hatóságok hazafiuságától és bölcsességétől, hogy közreműködésük által a nemzeti kormány tekintélyét és erejét emelni fogják. " Ugyanakkor ,,Nem lehet a kormánynak nem éreznie, hogy közvetlen a nehéz lefolyt időszak után, mely a nemzetet a passzív ellenállásra mint egyedüli hazafiu erény gyakorlatára kényszerítette, a nemzet érzületének, eszmemenetének átalakulnia nem könnyen lehetséges. " 2A 1 Az érzelmi azonosulás mellett praktikus okok is szerepet játszottak abban, hogy az egykori birtokosok - persze nem kizárólag - a megyei státusok felé fordultak. Egész kapcsolatrendszerük idekötötte őket, az érdekérvényesítés esélye itt tűnt a legnagyobbnak. A 'lehetőségek azonban ezzel együtt is korlátozottak, a konkurencia, mint az élet más területein, itt is erőteljesen érvényesült. A kiegyezéskor és az azt követő időszakban politikai értelemben is élt egy illúzió, nevezetesen az, hogy a vármegye a középbirtokos nemesség fellegváraként a reformkorihoz hasonló súlyú szerepet tölthet be. A funkció megváltozása csak lassan, s nem is teljes körűen tudatosult, bizonyság erre az az erejét vesztett mozgalom, amit a megyék korábbi önmaguk paródiájaként a századelő válságakor
