Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
III. Kiútkeresés - 2. A passzív ellenállás másfél évtizede
közös akaratban, mely Magyarország alkotmányos állásának visszaszerzését tűzte ki célul. Az országgyűlési vitában a dolgok várt logikája is megbicsaklott valamelyest azzal, hogy a konzervatív oldalról induló Perczelek a Határozati, a szabadságharc végéig kitartó Bartal Ürményi Józseffel egy táborban a Felirati Pártot támogatta. Az országgyűlés munkája nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, Ferenc József augusztus 22-i rendeletével világossá vált, hogy a konzervatív kiegyezési kísérlet megbukott. Ami ezután következett, az a megyék rövid végjátéka csupán. Nem a szándék hiányzott, nem az elhatározás, hanem a megvalósításhoz szükséges eszközök. Az országgyűlés feloszlatása után a Tolna megyei Bizottmány is határozatot hozott a 48-as törvényekhez való további állhatatos ragaszkodásáról és működésének változatlan fenntartásáról. A realitások azonban már a határozathozatal pillanatában mást mutattak. A megyei szükségletek fedezésére hiányzott a pénz, a kivetett háziadó nem folyt be a kívánatos mértékben. A kintlévőségek erőszakos behajtására a megye nem vállalkozott, mivel a császári adók által túlterhelt, „régi vagvonosságában megkisebbített, a dohány szabad termelésében gátolt lakosságot újabb nélkülözéseknek kitenni nem akarta. "' 7 Az önkéntes adófizetésre való felszólítás pedig nem hozott átütő sikert. Az anyagi eszközök hiánya önmagában is ellehetetlenítette volna az önkormányzatok működését, és az udvar erőszak alkalmazásától sem rettent vissza. A november 5-i kancelláriai rendelet megjelenését követően, mely a megyegyűlések feloszlatásáról határozott, a Tolna megyei tisztikar is beszüntette működését. I7 S A Schmerling provizórium idején a középbirtokos nemesség a deáki passzív rezisztencia politikájához tért vissza, a hirdetett elvek szintjén feltétlenül, a gyakorlati megvalósítást tekintve már kevésbé. Az alkotmányosan megválasztott tisztikar lemondását követően az elszánás még szilárdnak tűnt, a főispánná kinevezett Dőry Gábornak nem kevés gondot okozott, hogy a közigazgatás működtetéséhez megfelelő embereket találjon. ,, Ö Exellja azon keserű csalódással cáfolt hitben sietett le a megye székhelyére: hogy tetszése szerinti tekintélyes tisztikart akadály nélkül szerezendvén kormányánál a laconicns jelentést teheti: veni, vidi, vieil!!" Nem így történt. Az 17 7 TMÖL Kjkv. 1861.2244. 17 8 TMÖL Sztankovánszky cs. i. 19. dob. 70. pali. 61
