Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

III. Kiútkeresés - 2. A passzív ellenállás másfél évtizede

alkotmányos tisztikarból, — a salak kivételével — egyetlen egy sem találkozván, — ki a szent elvet - melyet 1861-ben egyhangúlag vallott szennyes önérdekének áldozatául hozta volna. "

17

9 - áll a Sztankovánszkyhoz címzett egyik levélben. 1862 elején úgy tűnt, hogy Dőry Gábor kénytelen egy személyben betöltetni a fő- és alispáni posztot, mivel nem talált olyan vállalkozót a megyei elit tagjai között, aki a felkérést elfogadta volna, másra bízni viszont nem akarta. Inkább vállalta a kettős hivatalt, másodalispáni rangban helyettest nevezve ki maga mellé. Az alispáni posztot csak 1862 augusztusában sikerült betöltenie, a széket Perczel Mór testvére, Sándor foglalta el. A nemzetőrség egykori dandárparancsnokának életútja tovább színesíti a családról eddig kialakult képet, de egyben jelzi is a középbirtokos nemesség helyzetében az 1860-as évek első felében bekövetkezett változásokat. Perczel Sándor a nemzetőr parancsnokként hősiesen harcolt, de Dunántúl osztrák megszállása után elhagyta a honvéd csapatokat, és a pesti Cs. Kir. Igazoló Bizottmány előtt tisztázta magát. A szabadságharc leverése után visszavonult a közélettől, nem vállalt hivatalt, és nem változtatta meg a nevét sem, mint ahogy ezt testvérei, István és Imre tették. A megyék újraszervezésekor hallatott ismét magáról, a szekszárdi központi törvényszék bírájává nevezték ki. Ezt követően pályája meredeken ívelt felfelé, 1862 februárjában már a vármegyei törvényszék ideiglenes helyettes elnöke, augusztusban pedig elfoglalhatta Tolna alispáni székét.

IS(

I Sándor ezzel a rendszer kiszolgálójává vált, valószínűsíthetően nem meggyőződésből, hanem anyagi kényszerből, amit a családra általában jellemző karriervágy is színezett. Az 1860-as évek első felének új jelensége, hogy a volt középbirtokos nemesség tagjai sorából egyre többen kényszerülnek meggyőződésük ellenére dönteni. A Perczel családból Sándor mellett az 1861-ben országgyűlési követnek választott Vince is hivatalt vállalt, hogy családja megélhetését biztosítsa. Nem volt más választása Dőry Mihálynak sem, miután - mint láttuk - valamennyi birtokát eladva teljesen vagyontalanná vált. Az egykor jobb időket megélt birtokos számára a kialakult helyzetben már nem a korábbi életszínvonal fenntartása, hanem a puszta fennmaradás volt a tét. Dőry Mihály, mint ezt feleségéhez írt levele tanúsítja, mélységesen szégyellte kényszerűen hozott döntését, hogy az alkotmányos rend 17

9 TMÖL Sztankovánszky cs. i. 19. dob. 91. pali. 18

0 DOBOS, 2001.431-432. p. 62