Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

III. Kiútkeresés - 1. Az átmenet évei és a válság kibontakozása

félreértelmezések mellett a bürokratikus eljárás, az igazolások beszerzésének nehézségei magyarázzak a benyújtott igények alacsony számát. A kárpótlás alapjául szolgáló birtokok nagyságának megállapításához két dokumentum szolgált alapul: egyrészt az úrbéri tabellák, másrészt az úgynevezett rovatos összeírás. A problémák részint abból adódtak, hogy a két összeírás egymásnak ellentmondó adatokat tartalmazott, mint például Hanzély László bölcskei birtokos esetében, ahol a zsellértelkek számát illetően százas nagyságrendű eltérések mutatkoztak.

6

5 Máskor mindenféle dokumentum hiányzott a telkek számának meghatározásához, ezekben az esetekben a közigazgatási tisztviselők helyszíni szemle segítségével mérték fel a viszonyokat, ez szolgálva igazolásul a kárpótlási igény benyújtásához.

6

6 Tolna megyében 1850 novemberéig 13 birtokos összesen 53 kérelmet nyújtott be, amiből 29 elintézést is nyert. Előleghez jutott Kiss Pál, Dőry Gábor, Dőry Miklós, Sina György, Festetich Rudolf, Széchenyi Lajos, Apponyi Károly és Apponyi György. Elintézetlen volt négy birtokos kérelme, közülük azonban csak Batthyány Lajos birtoka estében lehet szó politikai indíttatású megkülönböztetésről.

6 Az előleghez jutók névsorán végig tekintve az viszont szembetűnő, hogy nagy többségük az arisztokrácia köréből került ki, olyanok közül, akik a Habsburg-ház iránti elkötelezettségüknek a „nehéz időkben " is tanújelét adták. A középbirtokos nemesség az előlegfolyósítás első üteméből gyakorlatilag teljesen kimaradt, nem azért, mintha a hatalom elutasította volna jogos igényét, hanem azért, mert nagyon kevés kivételtől eltekintve el sem jutott a kérelem benyújtásáig. Az első év rossz tapasztalataiból okulva a bécsi adminisztráció valamelyest egyszerűsítette a kárpótlási igények benyújtásával kapcsolatos eljárásokat, ennek (is) köszönhetően egyre többen nyújtják be kárpótlási igényüket. A kifizetések azonban még mindig nagyon vontatottan haladtak előre, a második előleg fizetését csak 1851 októberében rendelték el.

6

8 Újabb, nem éppen kedvező irányú változás 1854-ben történt, amikor a császár egy nagy összegű, 350500 millió forint értékű állampapír kibocsátásáról határozott. A 6

5 TMÖL Cs. Kir. M.H. 1353/1951. 6

6 TMÖL Cs. Kir. M.H. 2278/1851. 6

7 TMÖL Cs. Kir. M.H. 5392/1850. 6

8 TMÖL Cs. Kir. M.H. 6514/1851. 27