Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

VI. Összegzés

tékelödött. Közel azonos feltételekkel indulva eltérő megoldások születtek, máskor eltérő élethelyzetek vezettek hasonló eredményre. Az életrajzok alapján nehéz körvonalazni egymástól egyértelműen megkülönböztethető típusokat. Lehetséges választóvonal a birtoktalanná válók és a földtulajdonukat megőrzők között húzódó határ, ez viszont nem ad magyarázatot a társadalmi státusz és presztízs változásaira. A birtok elvesztéséből következhetett a személyre és utódokra szóló lecsúszás csakúgy, mint a státusz megőrzése vagy akár a presztízs további emelkedése is. Ha a választott hivatás oldaláról vizsgáljuk a kérdést, akkor is nagyon vegyes a kép, részben a viszonylag gyakori pályamódosítás, részben a miatt, mert a birtokosi lét megőrzése vagy elvesztése e tekintetben csoportképző erejűnek aligha tekinthető. A motiváció nyilván más, de a megyei hivatal vagy az országgyűlési mandátumban megtestesülő politikai karrier a birtokos és birtoktalan nemes számára egyaránt vonzó és elérhető cél, miközben a minisztériumi státusztól való idegenkedés is mindkettőnek sajátja. Az életutak egyediségük mellett egy tartalmában jól meghatározható folyamatba illeszkedtek. Irányát tekintve egyértelmű, de nagyon lassú változásról van szó 18. század végi kezdetekkel, később fontos csomópontokkal. Ezek közül elsőként említjük a nem nemesek hivatalviselését kimondó törvényt, majd a népképviseletet megteremtő, a választójogot vagyoni cenzushoz kötő jogszabályt, s ebbe a sorba illik valamennyi, a törvényhatóságokat, illetve tisztviselőket érintő rendelkezés. Mindezek, a közben zajló gazdasági és társadalmi változásokkal kölcsönhatásban, a polgári elemek fokozatos térnyerését, a másik oldalon értelemszerűen a nemesi származásúak, ezen belül az egykori elit térvesztését eredményezték. Nemcsak a monopolhelyzet szűnt meg véglegesen, de a századfordulóra egyes hagyományos foglalkozási csoportokban ez a réteg kisebbségbe is jutott. Az arányok változásánál viszont érdemes figyelembe vennünk azt, hogy a jelzett folyamatok a bürokratikus apparátus jelentős bővülése mellett zajlottak, vagyis csupán viszonylagos térvesztésről beszélhetünk. A viszonylagosságot erősíti az a tény, hogy a leírt változások ellenére az egykori elit többsége továbbra is az úrinak számító pályák felé fordult. Kisebb részük viszont - s erről ritkábban esik szó - a hagyományosnak tekintett pályák helyett vagy mellett új utakat keresett. A kiegyezés utáni iparfejlődés egyik vesztese Tolna megye, s csak részben a Budapestre koncentrálódó gyáripar miatt, hiszen a dél176