Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Mráv Zsolt: A I.O.M. Teutanusnak szentelt oltárok palimpszesztusz feliratai

negyedében kapta. A római-kori kultuszhely alapításakor (legkorábban a Kr.u. 2. század második harmadában) az eraviscusok főistenének személyisége és a hozzá kapcsolódó elképzelések - a terület lassú és ebből következően mély romanizációjának köszönhetően - már szinte teljesen és felismerhetetlenül feloldódtak 1. O. M. alakjában

1

7. Ezt a folyamatot bizonyítják az eraviscus törzsi arisztokrácia tagjai által a Kr.u. 2. század első felében viszonylag nagy számban állított I. O. M-nak (és vele együtt gyakran luno Reginának) szentelt oltárok

1

8. Az oltárokon megnevezett istenség kultusza - mint láttuk - helyi, őslakos hagyományokat is tartalmazott, pontosabban az eraviscus származású helyi vezető réteg szemében I. O. M. egyben saját főistenüket is jelentette. „ A bennszülött arisztokrácia oltárai mögött azonban elsősorban mégis inkább a római főistennek kijáró tiszteletet kell látnunk mint indítékot

1"." A Nervától, Traianustól és Hadrianustól polgárjogot kapott, központilag támogatott gazdag törzsi arisztokrácia

2

0 I. O. M-nak állított felirataikkal a római állam iránti hűségüket fejezték ki

2

1. I. O. M. tiszteletére épülő kultuszéletük hivatalos jellegét mutatja az istenség és a császár kultuszának szoros összefonódása is. Pontosan az eraviscus törzsi arisztokrácia I. O. M. kultuszának fényében kell értelmeznünk a római kezdeményezésre alapított gellérthegyi kultuszhely

2

2 I. O. M. néven tisztelt istenalakját. Sőt megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy az arisztokrácia Kr.u. 2. század első két harmadában dedikált oltárain szereplő I. O. M. és a Gellérthegyen ugyanebben az időszakban tisztelt I. O. M. alakja azonos istenséget takar. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy pontosan ebben az időszakban ugyanennek a törzsi arisztokráciának tagjaiból kerül ki Aquincum városának legkorábbi vezető rétege"

1. E municipális vezető rétegnek többségében helyi származású tagjai dedikálják a Gellérthegyen állított legkorábbi /. O. M. oltárokat, amelyek ugyanúgy hivatalos szövegezésüek és ugyanúgy a császárkultuszhoz kötődnek, mint a törzsi arisztokrácia tagjai által magánszemélyként állított I. O. M oltárok. 1. O. M. gellérthegyi kultuszát tehát az eraviscus törzsi elit I. O. M. oltáraival megegyező módon kell értelmeznünk. Eszerint a Gellérthegyen tisztelt I. O. M. alakjában az eraviscusok Juppiterrel teljesen összemosódott istenét ismerhetjük fel. Ebben a korai időszakban azonban - az oltárállítások indítéka miatt - a Birodalom főistene teljesen háttérbe szorítja a személyében már felismerhetetlenül feloldódott bennszülött Juppiter alakját. (Nem véletlen ezért, hogy I. O. M. gellérthegyi kultuszhelyén a birodalmi tisztségviselők a birodalmi istenség alakját tisztelik. Ezért állíthatott itt /. O. M. Conseruatomak oltárt a legio II adiutrix egy ismeretlen legátusa [kat. 15 a].) Mindebből következően az istenség kultuszának megjelenési formái ekkor tisztán a színtelen római kultuszgyakorlatot követik. Az oltárok állításának indítéka pedig a római államhoz és a császár személyéhez való hűség kifejezése volt. Ebben és a romanizáció folyamatának erősítésében kell látnunk a boius és eraviscus területen egyaránt római kezdeményezésre közel egy időben létrejött I. O. M. kultusz - valószínűleg központi ösztönzésre történt - megteremtésének a célját. Az idő előrehaladtával azonban I. O. M. személyében és kultuszgyakorlatában változás következett be. Az istenség bennszülött aspektusa és a szinte teljesen elfeledett helyi gyökerei lassan előtérbe kerülnek és 1

7 SZABÓ 1971,61 ; SZABÓ 1992,91 -92 1

8 CIL III 3348= 10334; CIL III 10408; CIL III 3432 ld. még: CIL III 3431. "ALFÖLDY 1963.49. 2

0 Pannónia bennszülött arisztokráciájához röviden: MÓCSY 1957, 488-498; ALFÖLDY 1963, 49, 51; SZABÓ 1964, 173-174; MRÁV 2001, 30-41. 2

1 ALFÖLDY 1963,49,51. 2

2 /. O. M. Teutanus kultuszközpontjának Gellérthegyre való helyezéséhez ld. összefoglalóan: MRÁV 1992-1995 [1996], 12-13; TÓTH 2003, 391-401; MRÁV 2003, 336-348 (magyarul mindkettőt ld. ebben a kötetben). 2

3 MÓCSY 1959, 70; MÓCSY 1957, 488-498; MÓCSY 1974, 138-139; MRÁV 2001,32; ZSIDI 2002, 38. 300