Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Vízi Márta: Szemelvények Tolna megye településeink 11–17. századi történetéből

Szekszárd A belváros részlete A mezőváros a 14. század közepétől megjelenő településtípus Magyarországon, amely a falu és a város közötti átmenetet jelenti. Fejlődésük és számbeli növekedésük a 1 5. századra tehető. Kialakulásuk okai között a jó gazdasági és földrajzi körülmények, valamint más tényezők is közrejátszhattak. Megyénkben Simontornya 1377-től, Ozora 1426-ban kapott mezővárosi kiváltságokat. Szekszárd mezővárosi jogállásáról először 1485-ből van ismert adat. A Szekszárd közelében volt két jelentős mezővárosunk Kesztölc és Ete közül az egykori Sárközben virágzott települést, Étét mutatjuk még be. Kedvező földrajzi helyzetének, a Buda-eszéki úthoz való közelségének köszönhetően a középkor folyamán Eté a Sárköz egyik legnagyobb és legjelentősebb mezővárosává fejlődött. Paradox módon pusztulását is csakúgy, mint a tőle nem nagy távolságban fekvő Kesztölcét e fenti előnyből fakadó viszonylagos védtelensége okozhatta. A település teljes hossza kb. 700 méter, szélessége pedig mintegy 300 méter volt. Az árterülethez mért relatív magassága a keleti végén 5-6 méter. A település birtokosára vonatkozó első adat 1398-ból származik, ekkor a közeli Deccsel együtt a váci káptalan birtoka volt. Szentlélek tiszteletére szentelt templomát a pápai tizedjegyzék említi először. Hetivásárát, amelyet vasárnaponként tartottak, 1 565-ben említik.