Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Vízi Márta: Szemelvények Tolna megye településeink 11–17. századi történetéből

A törökök 1543-ban hódították meg a Sárközt, de a sárközi falvak nagy része Szigetvár elestéig (1566) a szigetvári várnak adózott és dolgozott. 1566 után azonban egyedül a török volt itt az úr. A törökkor első felében Ete még nem indult hanyatlásnak: a török adólajstromok szerint 1557-ben 155 háza volt, 1572-ben pedig 192. A lakók számát ennek alapján 800-1000 főre tehetjük. A város 1620-1627 között pusztulhatott el: 1619-ben még élt, hiszen a bátai apátság felszólította az eteieket, hogy fizessék meg neki, mint földesuruknak a tartozásaikat. 1627-ben viszont már azt írták Étéről: „Jó város volt, most népében ami vagyon, Deczön lakik. " A mezőváros légi felvételén nagyon jól kirajzolódik a település szerkezete. A hosszú földnyelven kelet-nyugati irányban végighúzódó főutcán a sötétebb sáv mellett kétoldalt közel téglalap alakú sárga foltok jelzik az egykori házak helyét. A dombtetőn hurkot alkotva kanyarodik vissza a főutca, amelyre merőlegesen további három mellékutcát sikerült megfigyelni. Az ezek közötti területen nagyméretű, négyszögletes objektum található. A szondázó kutatás nyomán kiderült, hogy sánccal védett területről van szó, amit Ete vára néven ismert a néphagyomány. Ete Decs-Ete Szintvonalas felmére (rajz: Osi Sándor felmérés: Egyed Endre)