Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Torma István: Wosinsky Mór bronzkori és vaskori kutatásai
°Q 94 s?» 10a. kép: TamásiDorombos, bronzkori földvár. (Wosinsky 1896. I. 277.) 10b. kép: A Gyulajováncai Pogányvár. (Wosinsky 1896. I. 248.) őskornál későbbiek. Ma már tudjuk, hogy erődítményeket az újkőkorban is készítettek. Ezeket azonban Wosinsky nem ismerhette, mert a bronzkornál régebbi erődítményeknek nincs látható felszíni nyoma, maradványaikat ásatások vagy légi felvételek segítségével lehet felfedezni. A későbbi földvárakat a 19. században a kiemelkedő sáncok vagy sáncárkok legtöbbször még könnyen felismerhetőkké tették. Magyarország régészeti lelőhelyeinek 1878-ban megjelent első összefoglalása még csak 8 Tolna megyei földvárat tartalmaz. A megyei monográfia előkészítése során — kissé átrándulva a szomszédos megyékbe is — további 53 földvárat vagy annak tartott objektumot sikerült felfedeznie. Részletes leírásukon túlmenően többnek vázlatos térképét is elkészítette. Tolna megye földvárainak revideálását, korszerű módszerekkel történő vizsgálatát és újak felkutatását Miklós Zsuzsa végzi. Befejezéshez közeledő munkája során megállapította, hogy az elmúlt száz évben több földvár erősen megrongálódott, felszíni nyomaik ma már alig látszanak vagy egyáltalán nem vehetők észre. Néhány helyről megállapítható volt, hogy tévesen került be az erődítetések közé. Ugyanakkor több korábban ismeretien földvárat is sikerült felfedeznie. Jelenlegi ismereteink szerint a bemutatott földváraknak csak egy része származik a bronzkorból, annak a korai—középső szakaszából (Dunaföldvár, Gyulaj-Pogányvár, Tamási-Dorombos, Baracs Fejér megyében stb.). (10a-b. kép) A nagy méretű, árokkal és sánccal övezett földvárak késő bronzkoriak, kora vaskoriak, többnyire a kelták is használták őket (Lengyel, Regöly, Sióagárd). A Felsőnyék és Szabadhidvég határán, mai Fejér megyei területen emelkedő égett sáncot a kelták készítették. Az emlékek jelentős része középkori, vagy csak az Árpád-korban használták őket, vagy a késő középkorban is lakottak voltak, esetleg csak a késő középkorban keletkeztek (Felsőnyék, Ocsény-Oltovány, Váralja stb.).