Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Torma István: Wosinsky Mór bronzkori és vaskori kutatásai

*^ 95 «y Már Rómer Flóris — és feltételezéseit erős kritikával illetve — Wosinsky Mór is több hosszan elhúzódó védvonalat írt le. Ezek modern vizsgálata még néhány kivételtől eltekintve nem történt meg. Egy részüknél azonban nagy valószínűséggel természetes földrajzi alakulatról lehet szó, a mesterséges teraszok régészeti korban való keletkezésére nincs bizonyíték. Ezért a védvonalak létezését erős fenntartással kell fogadni. Wosinsky Mór a vaskor kezdetét attól az időtől számítja, amikor a vas használata mindinkább kiszorítja a bronzot. Ez szerinte a Krisztus születése előtti 5. század közepén kezdődött. A korabeli általános felfogástól eltérően a vaskorhoz sorolja a római kort és a népvándorlás kort is. Nézetének érzékletes ábrázolását láthatjuk a vaskori fejezet bevezetőjében: A regölyi sánc előtt kelta lovas és gyalogos harcos áll. A kép alsó részén egy-egy sorban jellegzetes római kori, illetve népvándorlás kori tárgyak szemlélhetek. (11. kép) Korszakbeosztását a későbbiekben nem fogadták el. A vaskor kezdetét a szakmai konszenzus Kr. e. 800-ra teszi, végét pedig hazánkban a Krisztus születése körüli években bekövetkezett római hódításhoz köti. Az alábbiakban a jelenlegi értelmezés szerinti vaskor kutatásának fontosabb eredményeit tárgyaljuk. A vaskor első feléből (Kr. e. 800-400) viszonylag kevés, de annál fontosabb Tolna megyei lelőhelyet ismerünk. 1884-ben mai napig páratlan letet került elő Kurdon A Kapósban fürdő gyerekek látták meg a csatornázott folyó partjában a bronzedényeket, amelyeket éjszaka szüleikkel együtt kiástak. Az eladott tárgyak közül egyet Apponyi Sándor szerzett meg. Wosinsky Mór ezután kezdte meg a helyszíni kutatást; összevásárolta az edényeket. Megtudakolta a lelőkörülményeket. A korabeli „feltárási" módszert is bemutatva büszkén írja: „Mily dús volt jutalma fáradságomnak, midőn jobban utána kutatva, még négy teljesen ép cis^tát sajátke^űleg húzhattam ki a tőzegből. " Az ekkor még régészeti pályafutása elején álló Wosinsky már egy év múlva teljes tudományos értékelést adva közreadta a leletet. (12. kép) Az összesen 14 bronzcisztából (vödör) álló leletből nyolc darab egy hiányosan megmaradt, oldalára fordult nagy bronzüstben, a többi pedig mellette feküdt a csaknem 2, 5 m vastag tőzegréteg alján. Következtetése szerint a lelet egy hajót ért szerencsétlenség miatt borult az ősi folyam medrébe. A hasonló ciszták lelőhelyeinek egész Európát felölelő áttekintése után arra a megállapításra jut, hogy a bronzedények etruszk készítmények voltak. A Kr. előtti 5. században készült tárgyak kereskedelem útján jutottak el ide. A kurdi cisztalelet jelentőségét mutatja, hogy hazánkban azóta is csak egy ismeretlen lelőhelyen és 11. kép: A regölyi sánc látképe. (Wosinsky 1896. II. 515.-A vaskori lelőhelyeket és leleteket tárgyaló fejedet első oldala.)