Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Torma István: Wosinsky Mór bronzkori és vaskori kutatásai

°Q 86 *&» 2. kép: Gerjeni leletek. (Wosinsky 1986.

1 CIV. tábla.) A középső bronzkorban a mai megye területén három kultúra osztozott. A legnagyobb területet, a teljes tolnai dombvidéket az alább kicsit részletesebben tárgyalt dunántúli mészbetétes edények művelődése foglalta el. A Mezőföld a Fejér, Pest és Bács-Kiskun megyében elterjedt vatyai kultúrához tartozott. Annak ellenére, hogy a kultúra telepeit és temetkezéseit a kiemelkedő leletgazdagság jellemzi, a megyei monográfiában mindössze 4-5 kevésbé jellegzetes vatyai edény képét láthatjuk (pl. Szentandráspuszta, Simontornya). A későbbi kutatások eredményeként a vatyai kultúrához sorolt baracsi, dunaföldvári és Igar-galástyai lelőhelyeket csak földvárként vizsgálta, leleteket nem mutat be róluk. A valójában Fejér megyéhez tartozó Galástya vázlatos felmérését a lelőhely megnevezése nélkül a simontornyai Mozsi-hegy sáncának ismertetésénél közli. Annál bőségesebb leletanyagot mutat be a harmadik kultúra hagyatékából. (2. kép) A Tisza-Maros vidékén kialakult Perjámos-Szőreg kultúra nyugat felé terjeszkedve elérte a Duna vonalát, megtelepedett a folyam menti szigetvilágban is. Egy ilyen egykori szigeten, a gerjeni Váradpusztán 1890—1892 között végzett ásatást, amely a lengyeli után a legnagyobb őskori feltárása volt. A 23 árokkal átkutatott 270x210 m-es domb legmagasabb részén 2,5 m vastag kultúrréteget, több tűzhelyet figyelt meg, és tárt fel. Megfigyeléseit összegezve