Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Torma István: Wosinsky Mór bronzkori és vaskori kutatásai

*%» 84 s?* területén folyt, hiszen a rácegresi bronzkori leletek ismertetésében az alábbi elismerő sorokat olvashatjuk: „Ha tekintetbe vesszük, hogy mennyi régészeti kincs került elő épen Apponyi Sándor grófnak uradalmaiból, a lengyeli, kölesdi, závodi, apari, hanthi, s ráczegresi telepekről (a hires kurdi cistákat is ő neki köszönhetjük), úgy azt mondhatjuk: hogy a régészeti ügyünket annyira szivén viselő, áldozatkész^ gróf úrnak uradalmai régiségekkel vannak elvetve. Hl lehetne ezt mondani a legtöbb nagybirtokosunkról is, csakhogy a% érdeklődés s áldozatkészség permetező harmatjának hiányában nem kelnek azpk ki, de még ha uradalmaikban a véletlen hozjelszinre sokszor érdekes leletet, elkallódnak és régészeti érzék nélkül még csak örömet sem okoznak. " Rendkívül céltudatos és bámulatos kitartással végzett több éves munkája meghozta gyümölcsét. Elkészült, 1895-ben nyomdába került, majd 1896-ban megjelent a „Tolnavármegye az^ őskortól a honfoglalásig" címet viselő, pompás kiállítású, terjedelmében is impozáns monográfia, amely két kötetben 1055 oldalon, háromezer hatszáz ábrával és három térképpel illusztrálva mutatja be a megye régészeti emlékeit. Ritkaság számba ment, hogy a millennium évére egy megye monográfiája elkészült, az pedig egyenesen példa nélkül álló, hogy ilyen terjedelemben és minőségben dolgozták volna fel a régészeti korok hagyatékát. A legterjedelmesebb rész, több mint 300 oldal, a teljes terjedelem mintegy egyharmada a bronzkorral foglalkozik. Az illusztrációknak valamivel kisebb része, egyötöde esik erre a korra. A bronzkori rész fejezetei: A bronzkor culturája A bronzkorszak lakásai Várak és védvonalak A bronzkorszak temetkezése bronzkorifegyverek, eszközök, ékszerek és edények A bronzkor végső szaka Bronzkori leihelyek. Ez a szerkezet főbb vonásaiban megfelel a mai tudományosságnak is. Az egyes kategóriákra ma természetesen más kifejezéseket használunk, a sokkal nagyobb és jelentősen többrétű emlékanyagot a mai monográfiák már más sorrendben, más hangsúllyal tárgyalják. A 19. század végén még alig voltak az őskorra vonatkozó abszolút és relatív kronológiai fogódzók. Ezért a bronzkor kezdetének idejéről nem is szól. A lengyeli új kőkori telep kapcsán írja, hogy „megyénk területét a Krisztus születése előtti második évezredben kezdték megszállni a\ őslakók. " Eszerint a bronzkor csak jóval ezután kezdődhetett volna. A bronzkor végét a Kr. e. 6. századra teszi. így viszont túlságosan rövid idő jutott volna erre a korra, jelenleg a bronzkort Kr. e. 2800/2700-850/800 közé keltezik. Pulszky Ferenc 1878-ban megjelent művében (A rézkor Magyarországban) felveti az újkőkor és bronzkor között elhelyezkedő önálló rézkor létezését. Wosinsky nem fogadja el ezt az elméletet, szerinte a kőkorszak után töretlen átfejlődéssel közvetlenül a bronzkor következett. Ez a nézete tévesnek bizonyult, ma már a hazai kutatásban általánosan elfogadott a rézkor léte, amelyhez a bronzkorral csaknem azonos hosszúságú, különböző kultúrák leletanyagaival bőségesen kitöltött időt sorolnak (Kr. e. 4500/4400-2800/2700). Tévedését részben az okozta, hogy az 1890-es évekre még nem dőlt el a vita. Másrészt viszont Tolna megyéből 1—2 szórványtól eltekintve hiányoztak a rézeszközök. Mindössze Csibrákról volt ismert egy rézcsákány, ezenkívül