Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Wosinsky Mór néprajzi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége

«^ 168 &• Kis pej lovam nem hittem, hogy kutya légy, Az ebesi csárda előtt le ne tégy. Az ebesi csárdában ég a világ, Kis angyalom ott mulatja ki magát. xxxxx Megfogom az eke szarvát, de harmatos, Fölszántom az öreg utczát, jaj, de hantos. Vetek bele majorannát, virágot, Hadd szakajtson minden kislány sej, huj magának. xxxxx Rozmaringszál az árokban reszket, Sír a babám, katonának visznek. Ne sírj babán, úgy sincs annak haszna, Én a tied úgy sem leszek soha. xxxxx Menyecskének bekötik a fejit, Gyász boríttya az egész életit. De a kislány befonnya a haját, Úgy érzi, hogy övé egész világ. xxxxx Azért, hogy én ilyen piros vagyok, Ne hidd rózsám, hogy én pirosítok, Megállj csak barna babám, Nem sokáig csavarogsz már az utczán. így szült engem az anyám a világra, Pirosító nem kell az orczámra. Megállj csak barna legény, Majd meglátod ki babája leszek én. xxxxx Aranyalmás az én selyem keszkenőm, Van is nekem nyalka bársony czipellőm. Sír is a föld amerre én járok, Legény legyen, akivel szóba állok.

62 62 WOSINSKY 1900. 269-272.