Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)

Ertel, Christine: Brigantium, Valentinianus-kori erdő a Bodeni tónál (Raetia)

elő (l.kép, „C" fal). Nem kváderből készült, hanem különböző kövekből, többek között körülbelül tíz meglepő nagy átmérőjű (80cm) másodszor felhasznált oszlopdobból (2.kép). Az alsó kősor kiugró lábazatot képezett. A szabálytalan fal felső része öntött falazat volt sok habarcssal és magasan, majdnem a tér felszínéig megmaradt. A Leutbühel tér déli-nyugati sarkában (l.kép, „D" fal) építőipari gépek mély csatornaárkot ástak ki. Csak amikor nagy, szépen kifaragott kváderek kerültek elő, szakították meg a munkát. Az árok oldalain hét méter hosszú szakaszon ferdén metsző fal mutatkozott, alul két sor kváderrel, fölötte magasan megmaradt öntött falazattal. A tér nyugati szélén egy új áruház helyén (l.kép, „E" fal) Elmar Vonbanknak sikerült 1972-ben kiterjedt régészeti vizsgálatokat végrehajtani. A talajvizet kiszivattyúzták, és egy körülbelül négy méter vastag és húsz méter hosszú fal került így napvilágra (3.kép). A fal északi végén egy hét méter hosszú szakasz két méterrel ugrott ki a fal síkjából. Hasonlóképpen, mint a korábban feltárt falak, ez az építmény is szép kváderekből állt. Elmar Vonbank ezt a falat is római kikötőhöz tartozó rakpartnak gondolta.

6 Egy vagy két sor maradt meg körülbelül 80x80x60 centiméteres nagy kváderekkel. A mélyebb sor megint kiugró lábazatot képezett (4.kép). A zokli nem egész vízszintes. Több helyen a kvádereket eredetileg vaspántok kötötték össze. A fal észak-nyugati végén a kövek hiányoztak. Itt kiderült, hogy a kváderek facölöpökből készült rostélyon feküdtek. A cölöpök átmérője átlagosan 15cm, a távolság egymástól 50cm volt a rostély szélén, Ima rostély belső részén. A fal széle alatt a cölöpökön hosszában fekvő gerendákat helyeztek el. Felettük keresztező deszkák következtek, amelyeket faszegek kötöttek össze.

7 A köveken kívül a gerendák és deszkák egy részét kivették és konzerválták. A dendrokronológiai vizsgálat eredménye szerint a fákat 372 és 378 között vágták ki. A már betonmennyezettel fedett gyalogos aluljáróban még egy fal maradványait tárták fel (l.kép, „F" fal). Ez a fal hasonlóan a „C" falhoz, kelet-nyugati irányú volt. A vastagsága csak két méter volt, kevesebb, mint a többi falé. Két sor kváder és a farostély részben megmaradtak, a cölöpök tetejét egy 21 m hosszú szakaszon az építési munka folyamán levágták. Sokáig semmi kétségem nem volt afelől, hogy ezek a falak a numerus barcariorum kikötőjéhez tartoztak. Az úgynevezett medence helyzete a mai leutbüheli tér alatt és a két patak 6 VONBANK 1972. 7 Ez a római faszerkezet-részlet tudomásom szerint Ausztriában egyedülálló. Sajnos általánosan elmondható, hogy római kikötőket a Duna osztrák szakaszán nem ismerünk. 22