Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)

Ertel, Christine: Brigantium, Valentinianus-kori erdő a Bodeni tónál (Raetia)

torkolattölcsérébe kitűnően bele illett. Később a falak feltűnő vastagsága, az úgynevezett kikötő medencében fekvő „F" fal és az öntött falazat maradványai ezek ellen szóltak: 1997 decemberében a bregenzi múzeum a mainzi és a bremerhaveni hajózási múzeumokból hívott német kollégákkal tanácskozást szervezett. Ezen a konferencián egyetértettünk abban, hogy az emlékünk nem kikötő, hanem római castellum vagy erőd. Az új koncepció szerint a több mint hét méter vastag „A" és „D" jelű falak saroktornyok, a nyugati falkiugrás pedig középső torony lettek. A „C" fal a déli táborfallal azonosítható, az „F" fal pedig a belső épülethez tartozott. A fényképek között az építési gödör az „E" oldalának metszeteit találtam. A fal déli végén egy öntött falazat felmenő része látható. A gödör déli szélén a fal külső nyugati oldalán nincs padlószint, csak árvízi feltöltés. A gödör keleti profiljában ezzel szemben vastag fekete réteg, nyilván fapadló volt látható. Ez a padló bizonyította, hogy az úgynevezett medencében nem víz, hanem épületek voltak. A több helyen nagyon jól megmaradt öntött falazat a táborfalakhoz tartozott. A dendrokronológiai datálás szerint

8 a farostélyok és az egész építmény 372 és 378 között, azaz Valentinianus-korban létesült. Továbbra is nyitott azonban az a kérdés, hogy milyen erődítménytípust képvisel ez az objektum? A Bodeni-tó partján fekvő építmény a Rajna és a Duna melletti castella és burgi kikötőihez hasonlít. Habár a bregenzi falak nem rakparthoz vagy kikötőhöz tertoztak, nem kérdéses hogy volt kikötő a közelében, vagy a castellum északi oldalán vagy az erőddel összeépítve. Az úgynevezett ländeburgi vagy kikötői erődök falai a rakpart egy részét bekerítették és a katonák partraszállását biztosították. A bregenzi erőd alaprajza észak felé ismeretlen, nem kizárható, hogy szárnyfalak futottak a tóba és a hajóállomást védték. A különbség csak az építmény méretében van. Az alaprajz rekonstrukciója szerint kelet-nyugati irányban 70 méter, észak-déli irányban pedig 50 méter hosszú. A terület nagysága 3500 négyzetméter. A ländeburgi típusúak; mint Ladenburg a Neckarnál, Mannheim-Neckarau a Neckar torkolatánál vagy Nográdverőce, Dera-patak vagy Szigetmonostor-Horány a magyar Dunakanyarban - mind kisebbek. A ländeburgi erőd folyóval párhuzamos oldala átlagosan 40m hosszú. Verőce, - a legnagyobb kikötői erőd - 52m hosszú; ugyanakkor a Brigantiumi erőd tó-felőli oldala 70m hosszú (5.kép).A Valentinianus-kori kis táborok a Bodeni-tó vidékén hasonlók vagy kisebbek. A BILLAMBOZ TEGEL 1995. 23