Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)

Németh Margit: A rákospataki híd és az aquincumi Dunaszakasz védelmének kérdései

Németh Margit A rákospataki híd és az aquincumi Dunaszakasz védelmének kérdései Aquincum kedvező földrajzi adottságaihoz jól alkalmazkodott a római kori település beépítettsége is, egyaránt kihasználva a szárazföldi utak és a Duna folyó adta közlekedési és határvédelmi lehetőségeket. A határvédelemnek különleges fontossága volt ezen a területen, hiszen Aquincumban a helytartói székhely hatékony védelmét is biztosítani kellett. Annál is inkább, mivel a helytartói palota maga egy szigeten, a legiotábortól északkeletre, a canabae előterében, szinte védtelenül, homlokzatával a túlpart, a „barbaricum" felé fordulva helyezkedett el. Nemcsak a palota, hanem e palota védelmi rendszere sincs teljes mértékben feltárva. Az ebbe a körbe sorolható emlékek nagy részét a múlt században vagy századunk első felében figyelték meg a Duna itteni szigetein, pesti és budai oldalán, sőt a folyó medrében is (l.kép). A leletmentő jellegű feltárások az iparosítás megindulásával, majd a Duna szabályozásának munkálataival együtt kezdődtek meg. Jelentőségük ellenére e létesítmények kutatása - elsősorban az egyes területek adottságai, helyzete miatt - az elmúlt évszázad óta mégis egyre inkább háttérbe szorult. Egyes emlékek pedig ma már nem is hozzáférhetők, sőt némelyek elpusztultak. Helyes értelmezésük azonban csak összességükben lehetséges, mivel funkcionális, topográfiai kapcsolatban állottak egymással. A helytartói palota Kr. u. 106-ban, amikor Aquincum Pannónia inferior helytartói székhelye lett, kezdődhetett meg a helytartói palota építése az Óbudai (a mai Hajógyári) szigeten, amelyet a későbbiekben jelentősen átépítettek és bővítettek (l.kép 1.). A palotát legkésőbb a diocletianusi közigazgatási reformok idején hagyhatták fel. A publikációk ezt a Duna vízszintjének megemelkedésével magyarázták s áradásra utaló jeleket valóban megfigyeltek a feltárásokon. Pusztulásra utaló nyomok nem voltak, tehát az épületet tervszerű kiürítéssel hagyhatták el.

1 Ugyanakkor a határvonal sokkal veszélyesebbé vált, hiszen a 260. évi háború az aquincumi legiotábort is erősen érintette. Nem lehet véletlen, hogy a szigeten előkerült utolsó helytartófelirat egyben az utolsó consularistól, M. Aurelius Valentinianustól származik

2

; a lovagrendű praesides már nem a szigeti palotában lakhattak. ' SZILÁGYI 1945 126., SZILÁGYI 1958 54. 2 CIL III 3418., FITZ 1993 - 1994, Nr. 286. 141