Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vadas Ferenc: A szülőházés a város képe a levelek és a vallomásos művek tükrében

A vallomásos művek elemzése és a levelek olvasata együttesen azt sugallja, hogy Babits, akinek művészete elszakíthatatlanul kötődik a valósághoz, a családtagokat a rokoni kapcsolatok szövevényében is reálisan nézi. Azzal is tisztában van, hogy ki az anyja. Szép asszony (volt), ki könyv nélkül tudta a Toldi szerelmé-t, A délibábok hősé-i és az Anyegin-t; művészi képességeiről, színérzékéről és kézügyességéről a Pécsett festett Zsolnay-tányérok árulkodnak. Sajnos, hisztériás, beteges természetét mások is nehezen viselték. De - és ez a dolgok lényege! - kedvezőtlen személyiségjegyeivel, erényeivel és hibáival együtt is az anyja, akit tisztelet és szeretet illet, azonfelül is, amit a tízparancsolat kötelezően minden gyermek számára előír. A vallatóra fogott levelek is arról tanúskodnak, hogy a korán megözvegyült anya költő fiától a kijáró tiszteletet és szeretetet megkapta. Az európai magaslatokra hágó fiú nem a családból szakadt ki, hanem a Halálfiai-mk világából. A szellem útjainak szétválása nem járt együtt a vérségi kötelékek bomlásával, a családi kapcsolatok a legválságosabb időkben sem jutottak mélypontra, csak bensőségük foka változott. Babits Mihály édesapjával Édesanyja húgával, Angyalkával Babits Mihály borfogyasztó ember volt, a szekszárdi vöröset különösen kedvelte. Emiatt jártak a különböző űrméretű fiaskók, demizsonok és hordók Szekszárd-Pest, (később) Szekszárd-Esztergom közt szinte menetrendszerűen: fölfelé telítve, lefele üresen. A tárolóedények menettérti közlekedésétől eltérően a még nyomdaszagú könyvek egy irányban mozogtak, Pestről Szekszárdra, egy kivétellel, 12