Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)
Vadas Ferenc: A szülőházés a város képe a levelek és a vallomásos művek tükrében
Hajnalka volt az édesanyám: kedélybeteg, árva nő ma; Mióta meghalt édesapám, házunk oly szomorú, néma: Mióta meghalt édesapám, házunk oly hallgatag, árva: Gyermekkoromba' - szegény fiú: e házba valék bezárva. Novemberben születtem én, Hajnalka volt az anyám: Ah, annyi gondja volt, szegény, hogy gondolt volna reám? Hogy gondolt volna fiára, ki titkon búra hajolt? (Hajnalka volt az anyja, de ő November gyermeke volt) 15 Az életrajzi jelenetekkel teletűzdelt vers fájdalmas gyermekkori emlékei a Halálfiai-bm is felvillannak. Talán sehol sem fest annyit a maga életének színeiből, mint ebben a vallomásos műben. Hősei azonosítható, valós személyek, akik szinte a szülői házból lépnek át a regény lapjaira: Cenci néni a nagymama, Döme a nagybácsi; szeretettel megrajzolt apja Sátordy Miska - ellenpontja Hintáss Gyula, akiről az azonosításokat végző Csányi László szerint kezdettől fogva tudták, hogy Geiger Gyula szekszárdi ügyvéddel azonos, s szegről-végről a Babits családdal is rokon. A regény legrejtélyesebb alakja Nelli, akinek identifikálásával (a Hajnalka = Nelli azonosítással) Csányi is óvatosan bánik, azokkal „a rejtett és búvópatakként jelentkező analógiákkal együtt", amelyekkel a fiú a családról ítéletet mond. Szerinte a húszas évek elején, amikor Babits a Halálfiai írásához hozzáfog, „a szeretetlenséggel, családi viszályokkal terhelt anya-fiú kapcsolatnak egy romantikus és látványos hűtlenségre van szüksége, hogy igazolja a Szabő Lőrincnek mondott szavakat. Hajnalka »nem szökött meg egy fiskálissal«, de a mitikussá vált apa halálát valakin számon kellett kérnie"! 16 A rejtélyes dolgok megoldásának kulcsa a számonkérés, mely oly korban történik, amikor a szenvedélyesen szabadelvű apa erkölcsileg felértékelődik, pusztán amiatt is, hogy fiát, aki mindig is a magasabb törvények tudását szomjazta, mint amit az emberek alkottak, jogtalanságok érik. Bűnhődnie kell, mert a Tanácsköztársaság napjaiban egyetemi tanári állást vállal és előadásokat tart, jóllehet a világirodalom és a modern magyar irodalom tanszékét, melyre tizenkilenc elején kinevezték, már régen kiérdemelte. Professzori kinevezését érvénytelenítik, nyugdíját megvonják, az irodalmi társaságokból kizárják; mindezek mellett magánéletét a megözvegyült Csinszka is bolygatja, aki őt Ady után a „meghalt a király, éljen a király" alapon férjnek megszerezni akarja. A megfélemlített Babits Mihály fekete bárány az otthoniak szemében is, akik csak azt látják, hogy a forradalmárok számára nincs kegyelem, és nem is kételkednek bűnösségükben. „Itt válnak el végképp Babits és a család útjai, nem is találkoznak többé soha" - legalábbis Csányi László szerint. 17 11
