Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vadas Ferenc: A szülőházés a város képe a levelek és a vallomásos művek tükrében

felmerül, de mi folyton halogatjuk, mert ha nem is veszélyes, az ember mégis nem szívesen áll neki. Viszont így se jó, Mihály szegény sokat köhög, s leginkább ágyban van."

5 Azért idéztünk hosszabban az 1937. decemner 9-i levélből, mert ez a diagnózis a megpróbáltatásokkal zsúfolt életút alkonyulását is jelzi, azzal a parányi reménysugárral, hogy még minden helyrehozható. A mélyen vallásos Babits, aki erkölcsi kérdést csinál abból, hogy alávesse-e magát a műtétnek, a parányit is megragadja: a baljós előjelek után csodára vár. Két évvel korábban testvérhúga „hűlt ki" a budapesti I. számú sebészeti klinikán. Rákkal operálták. Lehet, hogy rá is hasonló sors vár? „Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő tudja, mit hogyan csináljon, s biztosan úgy történt a legjobban, ahogy Ő csinálta." Vigasztalta akkor a lányát sirató anyát a legidősebb fia. Most maga is vigaszra szorul. gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan olyan megadón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!

6 Megrázóan szép a betegség tüneteit versbe öntő kép. Mintha már akkor érezte volna, tél közepén, azon a Balázs-napon, amikor gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakán, hogy szüksége lesz még egyszer Sebasta püspökének közbenjárására azért, hogy őt a „fojtogató torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák lobjaitól" megvédje. A Balázsolás című vers idézett részlete azt is mutatja, hogy a szenvedő ember lélekben mér felkészült a műtétre, melyet 1938. február 10-én Rudolf Nissen végez el rajta. Az operáció után Babits Mihály elveszti a hangját; barátaival, rokonaival, orvosaival írásban tart kapcsolatot; közlendőit cédulákra, naptárlapokra, kitépett füzetlapokra írja; a hozzáintézett kérdésekre írásban válaszol, gyakran hiányos és hevenyészett mondatokban, mert - ahogy édesanyjával levélben tudatja - a műtét után legalább öt hétig csak félig-meddig volt öntudatnál, és még azután is olyan fájdalmak gyötörték, hogy semmire sem volt képes, sem gondolkodásra, sem mozgásra.

7 Megszámláltatnak és vészes gyorsasággal fogynak napjai. Félve nézi a jelent, és aggódva tekint a jövőre. Isteni csoda, hogy alkotóereje a szenvedések közt sem hagyja el, hogy befejezheti a Jónás könyvé-t. A hangja is megjön. Csányi László mutat rá, hogy Jónás dilemmája Babits Mihály személyes ügye is, aki a kimenetelében eleve kétes műtétet, mint vezeklést, végső próbatételnek veszi, mert a bibliai történet is azt példázza, hogy a pusztulás akár végítélet is lehet, de a remény a haladékkal is ki tud egyezni.

8 Öröm és bánat, keserűség és remény váltogatják egymást, néha egymásba is fonódnak a haladékul kapott hónapokban. „Növeli a nehézségeket - panaszolja any8