Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Szétszórt seregével Somogy felé menekülni kénytelen. Bár Bottyán azt is megírja aznap a fejedelemnek „Hallom, hogy Balogh Ádám is által jött oda alább a Dunán, még eddig hozzám nem érkezett." — Balogh Ádámnak augusztus 15-én sikerül Bottyánhoz csatlakoznia. Bottyán még aznap Rákóczihoz küldi, hogy több segedelmet kérjen az egész Dunántul nevében. Augusztus 22-én már Munkácson van. De Beniczky Gáspár naplójában még aznapról azt irja: „Munkács, augusztus 22. Brigadéros Balogh Ádámnak audientiát adván, alkalmatos ideig beszélgetett vele, amint az nap vissza is küldötte Ő Felsége postán." Ekkor bizony már hanyatlóban van Rákóczi szerencse csillaga. Balogh Ádám igy legfeljebb biztatást kaphatott. Szomorúan fordult hát vissza a feje­delemnek Bercsényihez szóló levelével. Csak egy-két szolgája kisérte. Először is Bottyán felkeresésére indult, de ezt már nem találta előbbi helyén. Útközben találkozott Bercsényivel, aki 1709 augusztus 27-én, Tamásiból (valószínűen Bakony-Tamási lesz, mert arrafelé bujdokolt serege romjával a Dunántul rekedt Eszterházy Antal gróf) azt irja a fejedelemnek: „Tegnap utamban ére utói Balogh Ádám Uram Fölséged leveleivel, kit is expediálnom akarván, itten subsistáltam." Találkozott-e még Béri Balogh Ádám Bottyánnal és hol, ennek nyomát nem igen találjuk. Eszterházy Antal grófot azonban eléri. Mivel Heiszter palotai győzelme az Ó-Dunán való átkelését megakadá­lyozta, Bottyán elvonni akarván a figyelmet az Eszterházy Antallal Dunántul maradt csapatokról, a bányavárosok felé tör s a Selmec védelmére készült, úgynevezett „verszáli sáncot" ostromolja. Kétezer emberébe került ez a tá­madás, de az ellenségnek még többe. Tollet tábornok arclövést kap, ugy hogy fogságba is kerül. A további harc azonban abban marad, mert Boty­tyánnak sietnie kell, hogy a Hatvanban készülő árulást és a bácskai rácok felkelését elfojtsa. Ez a gyors mozgás, a sok izgalom, testi fáradtság meg­őrlik az ő vasidegeit. 1709 szeptember 25—28. között agyvérzésben váratlanul meghal a lőrincz-kátai táborában. A Rákóczi szabadságharc legjobb katonája, mondhatni — lelke szállott vele sirba. Az egyetlen igazi hadvezér, akire még számítani lehetett. Az ő katonai zsenije pótolhatatlan. A mi ezután történik, az már a — vég kezdete. A nyolc évig tartott izgalmas dráma utójátéka. Eszterházy Dániel ugyan még sikerrel élelmezi Érsek­újvárt. Eszterházy Ántal és Balogh Ádám még hónapokon át vitézül küzdenek megmaradt csapataikkal. így a kurucok Sopronnál elhajtják a város szélén legelő gulyát s az üldözésükre küldött 5—6 száz főnyi labanc huszárt Kop­házánál, majdnem egy szálig levágják. A polgárok közül pedig csak egynek kegyelmeznek meg, nem tudják megbocsátani, hogy egy kuruc hadnagyot lelőttek. A pozsonyi Labanc Napló augusztus 12-ről még azt irja: Szombatból a kurucok miatt az városból a kertekben sem mehetnek. Augusztus 26: Szom­batot bombázzák a kurucok ... A soproni harc után Eberfurtnál és Posendorf vidékén aratnak még kisebb diadalokat. 1709 augusztus 29-én azonban már azt irja Bercsényi Károlyinak Jolsváról: Heiszter megszállta Simontornyát. Hősies védelem után elesik Veszprém is. Eszterházy Antal és Balogh Ádám mindinkább a Dunának szorulnak. A Zala megyei Csatárról 1709 október 31-én (a dátum nem egészen biztos) Béri Balogh Ádám már nagyon elkese­redett szívvel irja Babocsay Ferencnek, a később Vadkertnél hősi halált halt vitéz brigadérosnak: Rosszul mennek a dolgok. „Nekem Istennek hála, nincs mirül busulnom, mert senkim sincsen. Isten (?) mindenemtül megmentett, valamim 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom