Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

egy szóval volt." (Az elmosódott Írásban, mintha valami 15 (?) ezer forintról tenne említést ? !)* „Szegény atyám maradékja, valamint gyermekségemtül fogvást keresetim (?) az biz mind lobonczá lett. De nem tehetek rula. Sit nomen Domini benedictum. Bár csak szegény felesigemet ne vitte volna rabul el és gyermekeimet, s ha elvitte is, ne tartaná oly sanyarúságban az átkozott az mint tartja." Kéri öt: „Kedves sógor uramat, legyen az Méltóságoknál jó szószóllóvá." P. S. Ha jó hire van, irja meg, „mert mink bizony már éppen csak aggonizálunk. Küldjön segítséget, mig egy kis lélek van bennünk. Meri ha nem küldenek, bizony vége lészen a comédiának s itt kell hagynunk ezt a kedves jó lakhelyünket s földünk." (Nemz. Mueum. Thaly-kéziratgyüjtemény. XI. k. 493.) Jól sejtette. December 9-én már két volontér azt jelenti Rákóczinak, hogy Eszterházy Antal kiürítette a Dunántult, ahol csak erdőkben lappangó kuruc csapatok maradtak vissza ... Balogh Ádám már előbb keresi az átmenésre alkalmas helyet. 1709 szeptember 13-án Kemencziből azt irja Eszterházy Antal grófnak: „Sehol nem mehetvén át a Dunán, Bottyán javallatából jöttem fel Nógrád felé. (Nem jutott át másutt sem.)" Simontornya elvesztése kár..." (Munkácsról való visszajövetele után legfeljebb ennyi, ami sejteti, hogy mégis csak találkozott a szeptember 25—28 között elhunyt Bottyánnal. (Nemzeti Muzeum. Thaly kéziratgyűjtemény. XI. k.) Balogh egy későbbi levelében azt mondja, hogy Eszterházyt is ő segítette az átmeneteiben. De hogy hol történt ez, a helyet nem jelöli meg. El kell tehát fogadnunk a bécsi újság következő hirét: „December 1-i hir szerint Buda alatt Eszterházy 200 felkelővel átkelt a Dunán, hogy a többi felkelőkhöz meneküljön." (Wienerisches Diarium. Hanskarl Erzsébet: Budai, óbudai és pesti hirek 1709. 662. sz.) Kétségtelen azonban, hogy 1710 január 4-én már odaát vannak. Eszterházy Ántal e napon Danczról (?) azt irja Eszterházy Dánielnek: „A szécsényi és vadkerti ellenség összeszedvén magát, meg akarta akadályozni utazásomat. Boldogh nevü helységhez nyomakodott, onnan Félszarunak masérolt! Mindgyárást brig. Balogh Ádám és Borbély Gáspár urainkat commandéroztam válogatott 15 száz lóval. Balogh Ádám az mellette levő dunántulsó hadakkal Káta nevü helységben orderem szerint cum reflexione kiérkezett." (Nemzeti Muzeum. Thaly kéziratgyűjtemény. XIV. 173/74.) De uj fejezet kezdődik. Eszterházy és Balogh Ádám nem szűnnek meg átkelésre ösztönözni a fejedelmet. Rákóczi azonban, kevés számú serege s az átkeléshez szükséges hajók hiánya miatt egyelőre erre nem is gondolhat. De azért minden lehetőt elkövet. A bécsi lap tudósítója erre vonatkozóan ezt irja: Buda, február 18: Rákóczinak az volt a terve, hogy átkél a Dunán, de az idő váratlan megenyhülése miatt kénytelen volt visszavonulni. „Az 1710 február 26-i budai levél szerint, a felkelők ismét megkísérelték, hogy átkeljenek a Dunán, de az első csapat balsikere után a többiek is visszavonultak." (Dr. Hanskarl Erzsébet: Budai, óbudai és pesti hirek. 1710. 688—689. sz.) Á fejedelmet nagyon igénybe veszik a cárral, a franciákkal folyó tárgyalásai s a Bercsényi által vezetett felvidéki s a Károlyi által irányított erdélyi hadjárat sorsa. Ekkor folytak előkészületei a hiressé vált romhányi és vadkerti csatának is. Erre vonatkozik Bercsényinek, 1709 december 23-án, Peklinben kelt, Rákóczihoz * A család egyik ma is élő leszármazója tud egy Rákóczi és Krucsay által aláirt 15 ezer forintos adósságlevélről. Mint Bottyán, Balogh is valószínűen kölcsönt adott a dunántuli hadsereg fenntartására ? 1 Talán erről van szó ?! B. 47