Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

gével, a jövő tavaszra remélhetően megtörténhet. (284. Asservirt — 1790. Nu. 184. Reg. Nov. 22.) Ugyanaz nap azonban utasitás megy Beckherhez,: „Hogy ő Balogh Ádámot semmi esetre se szállittasa Budára, mig innét adandó további határozott rendeletet nem kap." (Nu. 268. c.) December 6-án Nehm is parancsot kap, hogy: „ Balogh Ádám ügyét, illetve az ő Budára szállítását hagyni (halasztani) kell. (Nu. 71. c.) December 6-án a Haditanács Pálffyt is utasítja: Habár nem kell nagyon megtorlásoktól félni, mégis jó lenne, ha a Balogh Ádám ellen folytatandó törvénykezési eljárás előtt a nevezett két tiszt lenne elintézve." (Nu. 78. c.) December 10-én Petrascht igy dicséri meg a Haditanács: „A főrebellis Balogh Ádám ujabbi elfogatása alkalmával véghez vitt szerencsés haditettét és jó, buzgó szolgálati tevékenykedését ennek az Udvarnagyi elnökségnek és Savoyai Jenő herceg tábornagy Ő főmagasságának hirül vitték. Mire ezek megparancsolták, hogy nevükben a nevezett urnák szerencsekivánataik kifejeztessenek." (Nu. 121. a. — 1710 dec. 121. Reg. — Dec. 10.) December 22-én aztán tudtuladja az Udvari haditanács: Ha a megtorlás nem aggályos, akkor Balogh Ádám fölött haditörvényszék volna tartható és az ítélet azonnal végrehajtható. (Nu. c. 235.) Budáról, december 6-ról már irják a bécsi lapnak: Nem régen érkezett ide három sajka fogoly Balogh Ádámmal. (Budai, óbudai és pesti hirek a „Wiennerisches Diarium" 1710 770. számában. Fővárosi Könyvtár Értesítője, 1938. Hanskarl Erzsébet cikke.) Alessandro Margnietti bécsi olasz követ: Vienna 24 Decembre 1710 kelt jelentése is irja, hogy: Balogh Ádámot Dunán Budára viszik. (Farnesi levéltár, Nápoly fasc. 141. nro. 148.) Rákóczi már október 12-én értesült a haditörvényszék tárgyalásáról, bár annak kimenetelét nem tudja. Azt irja Kállóról 1710 október 12-én Bercsényinek : „Szegény Balogh Ádámra hadi törvént láttatott Pálfi; még ugyan eventusát nem tudom, de azon okát adja, hogy kétszer is labancságra Ígérkezett s hitit is még akkor adta vala, amikor szegény Ibrányi elveszett, (1704) de meg nem tartotta, mely is, ha igy van, excusabilis lehet cselekedeti. (Rákóczi levelezési könyvei a vörösvári archívumban. Thaly gyűjtemény 29. k. 135.) Rákóczi, Thaly Kálmán szerint is, minden lehetőt megtett Balogh Ádám megmentése érdekében, rezignáltán állapítja meg azonban, hogy „a foglyok kicserélésére kötött szerződést a császáriak már egy év óta nem tartották meg." (Rákóczi Emlékiratai 278. lap.) Különben is mit tehetett azzal az elvakult, vérszomjas Haditanáccsal szemben, amely pár hónap múlva, 1711 junius 6-án egyenesen parancsot ad Pálffynak „Rákóczi és Bercsényi megöletésére, vagy elfogásába s megbízza az erre alkalmas és a haditanács állal anyagilag is jutalmazandó tisztek kiválasztásával." (Lukinich: A szatmári béke 442. I.) »• Férje elfogatása után a családi hagyomány szerint Balogh Ádámné is Bécsbe akart menni, hogy kegyelmet kérjen, de elkésett. (Thaly kéziratgyűjtemény. 29. k. 144.) Ezt megelőzően Heiszter 1710 jul. 11-én Győrött kiadott útlevele Festetics Juliánná (Balogh Ádámné) számára ugyan megengedte, hogy „ismerősei látogatására oda (t. i. Győrbe) mehessen és ott időzhessék." (Thaly Kálmán jegyzete szerint azonban férje nincs megemlitve.) Később dátum nélkül, de már férje elfogása után: Balogh Ádámné levélben kéri Pfeffershoven János Ferdinánd gróf Feldzeigsmeistert, Buda parancsnokát, engedje meg, hogy fogoly férjével az általa szabott feltételek 66