Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)
mellett „nappal" beszélhessen. Ha ezt megengedi, a „földi életben soká, a másik életben pedig örökké boldogittandja és jutalmazandja e kegyéért (az Isten). A kegy megadatván, naponként imádkozni fog. (Nemzeti Muzeum, Thaly kéziratgyűjtemény. 29. k. 103.) Megkapta-e az engedélyt, nincs nyoma. 1711 január 13-án azt irja a bécsi Haditanács Pálffynak: „Különben az tartatnék legjobbnak, hogy ha Balogh Ádám kivégzése foganatosíttatnék." (H. K. R. 1711 Reg. Band. Nu. 123. Megsemmisítve.) De még mindég várták átpártolását. Aranyláncot, vagyis tábornoki rangot ígértek neki s 30.000 hold földet, a családi hagyomány szerint Kilitinél,* vagy talán éppen azt a somogyvári birtokot, amelyet már Rákóczitól is megkapott. Mindez nem csábította el a Rákóczi iránt való hűségétől. Megtartotta, amit egyik levelében a fejedelemnek irt: „Fölséged és édes nemzetem hivsége mellett életem fogytáig s útolsó csepp vérem feláldozásáig maradok Fejedelmi Fölséged Kegyelmességének alázatosan szolgálni kész, igaz állhatatos hive Béri Balogh Ádám." Budáról, február 6-án már azt jelentik, hogy: „Balogh Ádám fölött — ki mint fogoly Budán volt — február 4-én kimondták a halálos ítéletet és 6-án végre is hajtották. („Wiennerísches Diárium" 1711.786. sz. Hanskarl Erzsébet cikke a „Fővárosi Könyvtár Értesítőjé"-ben 1938.) Herberstein Ernő gróf, tábornok, 1711 február 13-iki kelettel Szegedről szintén jelenti Jenő főherceg utján a császárnak: „Öt napja, hogy Balogh Ádámot, aki tul a Dunán annyi kárt okozott és akit néhány hónapja elfogtak, Pesten kard (pallos) által kivégezték. » Herberstein gróf levelében azonban van egy kis tévedés. Vagy a levél keltezése hibás, vagy pedig, hogy a kivégzés a levél keltétől nem — öt, hanem — hét nappal előbb történt. Egykorú feljegyzés a várbeli halálozási anyakönyvben ugyanis igy örökítette meg az eseményt: „Hoc mense 6 mane februarii perfidiam suam capite luit Adamus Balogh rebellium ductor et colonellus." Vagyis magyarul: „E hónap február 6-án reggel hűtlenségéért fejével fizetett (lefejeztetett; Balogh Ádám, a lázadók vezére és ezredes." (Pásztor Mihály: Buda és Pest a török uralom után. 1936. 86. lap.) Ez az anyakönyvi feljegyzés egyúttal bizonyíték a mellett is, hogy a kivégzés mégis nem — Pesten s amint egyesek mondják a belvárosi templomtéren, hanem Budán történt. 1711 február 20-án már Locher is jelenti, hogy „az Ítélet Balogh Ádámon végrehajtatott." (H. K. R. N. 240. Megsemmisítve.) Ezzel aztán csakugyan vége lett a Béri Balogh Ádám előbb közölt levelében — comédiának mondott, immár véres — tragédiának! Porba hullott a feje egy izi_-vérig való szittya-magyar embernek, aki inkarnációja volt a megalkuvást nem ismerő honszeretetnek, a puritán becsületnek, az el nem tántorítható hűségnek, a hazai föld rögéhez, a nemzgj szabadságához ragaszkodó izzó magyar fajszeretetnek. Tipikus képviselője a bátor magyar katonának: megállani ott, ahova állították, samint ő mondja, koplalni, fázni, éhezni s ha kell vérezni, sőt elvérezni a zászló becsületéért! Mi magyarok, nem fukarkodunk az idegen hősök dicséretével, de nem kell nekünk másutt keresni a Leonidásokat, spártai hősöket. Amit ez a teljesen magára hagyott Balogh Ádám itt, a Dunántulon müveit alig kétezer emberével, három hónapon át, szemben egy hatalmas birodalom 25—30 ezernyi zsoldos hadseregével, világhírű hadvezéreivel, ez a legbeszédesebb bizonysága 'Néhai Rátkay László szóbeli közlése. B. 5* 67
