Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Hogy e majd olvisolhetlen tikkasztó hőségben szomjuságomat kissé csillapítsam, előszedtem néhányat az e czélra vásárolt zöld jali'ai világhírű narancsokból. Haragos zöld kinézésük gyanúsnak tűnt rcl előttem már midőn vettem, de az azokat áruló arabs még kocsisunkkal is bizonyittatta, hogy szomjúság ellen csakis igy jók ezek. de elfelejtette hozzá tenni, hogy csakis arabs gyomornak, fsak egyet tudtam kínomban elkölteni, mart ize iszonyúan savanyu, keserű és fanyar volt. ugy. hogy mire levét lenyeltem annyira marta számat és gyomromat, mintha csak vitriolt szopogattam volna. Boszuságomban kocsisommal etettem meg azokat, hogy hadd bűnhődjék hazugsága miatt, de e fekete kópé még arczát sem fintorította el. .lólelkü emberek különben ez arabs kocsisok, a magyar béresek káromkodó tempóját nem ismerik ; folyton jár ugyan ennek is a szája, de vagy bodor füstöt pöfékelve, vagy ha kifogyott szivarkája, ugy rögtön rákezdi dúdolni imaénekét a nagy Allahhoz s ebbe egész napon át nem fárad bele. A. sivatagi ut egyformasága mellett sem volt érdektelen, mert a közlekedés rajta igen sürü. A teve karavánok rövid időközben egymást érték, nehéz ládákat vagy hálóhoz hasonló zsákokban köveket szállítva. Az egyik karavánnak elől ezammogó, talán tüzesebb vérű tevéje, fellobogózott kocsisorunk láttára megvadult, eltépte a kötelet mely az utánna ezammogó álatnak fejéhez volt erősítve s vad futamban vágtatott terhével ellenkező irányban. Az egymás mögött haladó 7